Fekve szoptatás és a többi póz: hogyan ne fájjon a hátad és a mellbimbód

Hajnali három, a hintaszék, amit a nagymama vett, és amiben állítólag kényelmes szoptatni. A baba végre eszik, te pedig félig ülsz, félig dőlsz, a nyakad merev, a vállad a füledig húzva, a karod alatt egy összegyűrt pléd, és azon gondolkodsz, hogy vajon a következő etetést túléli-e a derekad. Közben a bal mellbimbód ég, mert a baba megint csak a végét kapta el, és nem mertél újrakezdeni, mert akkor felsír.

A legtöbb szoptatási fájdalom nem a szoptatásból jön, hanem a testhelyzetből: a tiédből és a babáéból. Pont ezért sok anya a fekve szoptatásnál jön rá először, hogy a szoptatás pihentető is lehet. Ebben a cikkben végigmegyünk a fő pózokon, a mellre tétel alapjain, az igény szerinti ritmuson, és azon, hogy éjjel hogyan szoptass fekve úgy, hogy a baba biztonságban legyen.

Minden a mellre tétellel kezdődik

Mielőtt bármilyen póz szóba jönne, érdemes tisztázni, mit jelent a jó mellre tétel, mert ezen múlik, kisebesedik-e a bimbód. A baba szája legyen tágra nyitva, mint egy ásításnál, és a bimbóval együtt a bimbóudvar jelentős részét is bekapja, alul többet, mint felül. Az álla a melledhez ér, az orra szabad, az ajkai kifelé fordulnak, és az arca nem húzódik be szopás közben. Ha jól van rajta, a fájdalom legfeljebb az első pár szívásnál húz, utána elmúlik.

Ha az egész etetés alatt fáj, vagy a bimbód etetés után lapos, csípett vagy ferde, a baba valószínűleg rosszul van rajta. Ilyenkor a kisujjad a szája sarkába csúsztatva óvatosan engedd el a vákuumot, és kezdd újra. Igen, lehet, hogy felsír. Mégis jobb, mint egy hétig kibírni a sebes bimbót, ami aztán tényleg ellehetetleníti a szoptatást. Ha hiába próbálod, és nem javul, a védőnő vagy egy szoptatási tanácsadó néhány perc alatt látja, mi a baj, és ez nem a te kudarcod.

A fő szoptatási pózok, és mikor melyik jön jól

A bölcsőfogás a klasszikus: a baba a karod hajlatában fekszik, a hasa a hasad felé fordul, és az azonos oldali mellből eszik. Jó, ha már mindketten rutinosak vagytok, de újszülöttnél nehezebb vele irányítani a fejet. Ezért sok anyának eleinte a fordított bölcsőfogás megy jobban: a baba fejét a mellel ellentétes kezeddel tartod a tarkójánál, így pontosan oda tudod tenni, ahova kell. A hónalj alatti, rögbifogásnak is nevezett póz császármetszés után aranyat ér, mert nem nyomja a hasat, és nagy mellnél vagy ikreknél is jól jön.

A hátradőlt, úgynevezett ösztönös póz pedig az, amikor félfekvésben vagy, a baba pedig hason fekszik rajtad, és nagyrészt magától keresi meg a mellet. Sokszor ez oldja meg a rossz mellre tételt, mert a gravitáció neked dolgozik. Mindegyik póznál ugyanaz az alapszabály: a babát hozd a mellhez, ne a melled vidd a babához, mert az utóbbi az, amitől görbül a hátad és fáj a nyakad. Ami alatta van, a párna, a karfa, a pléd, csak arra való, hogy a baba a megfelelő magasságban legyen anélkül, hogy tartanod kéne.

Fekve szoptatás lépésről lépésre

Feküdj az oldaladra, a fejed alatt egy párnával, ami csak a tiéd. A hátad mögé tehetsz egy másik párnát vagy feltekert takarót, hogy ne kelljen tartanod magad; sok anyának a felső lábát behajlítva, a térdei közé tett párnával kényelmesebb. A baba is az oldalán fekszik, veled szemben, a hasa a hasadhoz ér, az orra a bimbóddal egy vonalban. Az alsó karoddal vagy a fejed fölé nyúlsz, vagy a babát öleled körbe a hátánál, ahogy kényelmes.

Innentől ugyanaz, mint ülve: várd meg, amíg nagyra nyitja a száját, és akkor húzd közelebb a hátánál, ne a fejénél. Ha a melled nagyobb, egy kis feltekert kendő alá dugva megemelheted, hogy a baba ne csússzon le róla. A másik mellet úgy tudod adni, hogy vagy mindketten átgurultok a másik oldalra, vagy kicsit előre dőlsz, és a felső mellet engeded le hozzá. Az első pár alkalom esetlen lesz, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy a baba eszik, te meg félálomban vagy, és nem fáj semmi.

Fekve szoptatás éjjel: a biztonság az első

Ide most egy nagyon őszinte bekezdés kell. A fekve szoptatás közben az anyák rendszeresen elalszanak, akkor is, ha nem terveztek ágymegosztást. Ezért a kérdés nem az, hogy elalszol-e, hanem az, hogy milyen ágyban alszol el. A legbiztonságosabbnak a saját fekvőhelyet tartják a baba számára, a szülői ágy mellett; ha mégis a közös ágyban szoptatsz, az ágy legyen erre előkészítve, mintha ott maradna.

Ez a gyakorlatban azt jelenti: kemény, sík matrac, a baba háton fekszik a te oldaladon, és sem a párod, sem az ágy széle felé nem kerül; a baba környékén nincs vastag paplan, nagy párna, plüss, és nem takarod be a saját takaróddal. Kanapén vagy fotelben soha ne szoptass úgy, hogy elalhatsz, mert ott a baba beszorulhat vagy lecsúszhat. És soha nem jöhet szóba, ha alkoholt ittál, altató vagy nyugtató hatású gyógyszert szedsz, dohányzol, vagy annyira kimerült vagy, hogy nem bízol a saját ébredésedben. Koraszülöttnél és kis súlyú babánál a védőnő külön útmutatást ad, őt kérdezd.

Igény szerinti szoptatás vagy etetés háromóránként?

A „csecsemő etetése 3 óránként” szabály a nagymamák korából maradt ránk, amikor a kórházban óra szerint hozták be a babákat. Ma az igény szerinti szoptatás az általános ajánlás: akkor eteted, amikor a baba jelzi, és addig, amíg ő akarja, mert a tejtermelést pont a gyakori ürítés tartja fenn. Az első hetekben a babák sokszor óránként-kétóránként kérnek, esténként pedig sűrűn egymás után többször is, és ez nem azt jelenti, hogy kevés a tejed.

Van azonban egy kivétel, és erre a védőnő figyelmeztetni fog: az első hetekben egy álmos, sokat alvó, lassan gyarapodó újszülöttet nem szabad végtelen ideig hagyni aludni. Hogy nálatok kell-e ébreszteni és milyen gyakran, azt a baba súlya, a sárgasága és a pelenkák száma dönti el, ezt a védőnővel és az orvossal beszéld meg. Ha a baba vidáman gyarapszik, elegendő a pisis pelenka, és te is aludnál, akkor a fekve szoptatás és az igény szerinti ritmus együtt a legjobb barátod.

Egy utolsó tipp: az első hetekben etetés közben ne az órát figyeld, hanem a saját vállad. Ha a füled felé csúszik, ereszd le, dőlj hátra, és nézd meg, hogy a baba hozzád jön-e, vagy te mész hozzá. Ez a kis mozdulat több nyakfájást spórol meg, mint bármilyen kispárna, és egy idő után már az ágyban, a sötétben is magától megy.

A cikk tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot. Ha bizonytalan vagy, beszélj a háziorvosoddal vagy a védőnővel.