Home office két gyerekkel: a nap, amikor a főnök is meglátta a plüssdinót
Otthonról dolgozni két kisgyerekkel elsősorban logisztika: idősávok, egyeztetett elvárások, némított mikrofon és egy adag humor a videóhívásokhoz. Realista túlélőcsomag, bűntudat nélkül.
Tizenegy óra tizenkettő, heti státusz, nyolc kis ablak a képernyőn, és te éppen a határidőkről beszélsz, amikor a kétéves az öledbe mászik, és a kamera elé emeli a zöld plüssdinót. A dinó a főnök arcába ordít egy néma „raaaar”-t, a négyéves a háttérben bejelenti, hogy kakilt, a főnök pedig megkérdezi, hogy ez most szünet-e, vagy folytassuk. Folytatjátok. A dinó marad.
Sok anya ismer egy ilyen napot, és a többség azért emlékszik rá, mert ez volt az a pont, ahol feladta a látszatot. Addig úgy csinált, mintha otthon is iroda lenne, csak a kávé jobb. Onnantól azt mondta ki, ami igaz: két gyerekkel otthon dolgozni lehet, csak egészen másképp, mint ahogy a céges szabályzat elképzeli.
Két gyerek nem kétszer annyi, hanem egy másik műfaj
Egy kisgyerekkel a home office még valahogy összehozható: amíg alszik, dolgozol, amikor ébren van, mellette válaszolgatsz, és a nap végére összejön egy tisztességes adag. Két gyerekkel a két alvásidő soha nem esik egybe, az egyik mindig ébren van, és a kettő együtt olyan helyzeteket tud, amiket egyedül egyik sem: az egyik a másikat vizezi, az egyik a másik rajzát tépi, az egyik a másik miatt sír, és mindkettő pontosan tudja, hogy amikor telefonálsz, akkor lehet a legtöbbet elérni.
Az első és legfontosabb mondat tehát, amit ki kell mondani: a home office nem gyerekfelügyelet. Ha hosszú távon úgy akarsz otthonról dolgozni, hogy közben a gyerekek is otthon vannak, kell valaki más is: nagyszülő, bébiszitter pár órára, váltott műszak a pároddal, délelőtti ovi vagy bölcsi. Aki segítség nélkül próbálkozik, attól még jó anya és jó munkaerő lehet, csak előbb-utóbb kimerül, és úgy érzi, sehol sincs jelen teljesen.
Jó tudni
A home office rugalmassága azt jelenti, hogy te osztod be a napot, és azt is, hogy a határait neked kell meghúznod. A kollégák nem látják, mi van a kamera mögött, ezért amit nem mondasz ki, azt nem tudják. Beszéld meg előre a főnököddel, mikor vagy elérhető, mikor nem, és mi a szabály a gyerekhanggal a hívásokon. A legtöbb vezető sokkal jobban bírja a plüssdinót, mint a bizonytalanságot.
Az idősávok, amik tényleg működnek
A kisgyerekes home office darabokból áll, nyolctól négyig ritkán tart egyben. Van a kora reggel, amikor még alszanak, és ez a nap legtisztább, legértékesebb ideje: ide tedd azt, amihez gondolkodni kell. Van a délelőtt ovival vagy bölcsivel, ha jár a gyerek, és ha nem jár, akkor a legnyugodtabb szakasz a reggeli utáni játék, amikor a kettő egy ideig eljátszik egymással, te pedig a konyhaasztalnál ülsz, félig munkában, félig készenlétben. Van az alvásidő, amikor a kicsi alszik, a nagy pedig „csendes játékot” kap, ami nálunk azt jelenti, hogy fél óra mese a tableten, és ezt nem szégyelljük. És van az este, amikor a gyerekek lefeküdtek, és te befejezed, amit kell, ha még van benned bármi.
A hívásokat ezekbe a sávokba kell beilleszteni, és nyíltan kérni, hogy a fontosabbak a reggeli vagy az alvásidős sávba kerüljenek. A kollégák többsége megérti, ha ez ki van mondva, és nem érti, ha csak azt látja, hogy mindig akkor vagy elérhetetlen, amikor keresik. A sávok közti időben pedig tényleg a gyerekekkel vagy, laptop nélkül: ez ugyanúgy a rendszer része, és ha ezt az időt is félig munkával töltöd, a gyerekek pontosan annyi figyelmet fognak követelni, amennyit a laptop elvett.
A videóhívás túlélése, humorral
A kamera elé bemászó gyerek nem szakmai hiba. Ha megtörténik, a legjobb, amit tehetsz, hogy bemutatod („Ő itt a kolléga, dinós részleg”), aztán folytatod, mintha mi sem történt volna. A zavart pillanat attól lesz hosszú, ha szabadkozol. Egy mondat humor, és mindenki visszatér a napirendhez, sőt sokan hálásak, mert az ő gyerekük is ott kaparja az ajtót a másik oldalon.
A gyakorlati rész unalmasabb: a mikrofon alapból némítva, és csak akkor kapcsolod be, amikor beszélsz. Kell egy fejhallgató is, hogy a gyerekek ne hallják a főnököt, és a főnök ne hallja a gyerekeket. A háttér legyen bármi, csak ne a szennyestartó, de tökéletesnek sem kell lennie: a kollégák tudják, hol vagy. És legyen egy vészforgatókönyv, amit a gyerekek is ismernek: ha anya a fején lévő „fülessel” beszél, akkor a konyhában van a rajzlap, a gyümölcs és a kedvenc mese, és öt perc múlva jön.
A nagyobbakkal ez megbeszélhető, és egy idő után működik is, főleg ha utána tényleg jössz. A kisebbekkel nem, őket csak egy másik felnőtt tudja távol tartani a kamerától. Ha nincs ilyen, inkább mondd le vagy told át a hívást, mint hogy úgy ülj végig egy fontos megbeszélést, hogy közben a gyerek az asztal alatt a lábadra kötözi a cipőfűződet.
A bűntudatról, ami mindkét irányba húz
A home office két gyerekkel azért a legfárasztóbb, mert egyszerre két helyen érzed magad hiányzónak. A munkában az jár a fejedben, hogy a gyerek most tableten van miattad. A gyerekkel az, hogy közben nem válaszoltál három üzenetre. A kettős bűntudat sok anyát hajt bele abba, hogy mindkét oldalon túlteljesítsen: este tizenegyig dolgozik, napközben pedig fejlesztő foglalkozást tart. Aztán jön az első betegség, és minden összeomlik.
Segít, ha a napot sávonként ítéled meg. A reggeli munkasáv jó volt? Akkor az jó volt, függetlenül attól, hogy délben a gyerekek a mosógépből pakolták ki a zoknikat. A délutáni sétán ott voltál fejben is? Akkor az megvolt, hiába maradt el egy e-mail. Senki nem képes egyszerre két teljes munkát jól végezni, és aki ezt elvárja tőled, az nem élt még egy délelőttöt két kisgyerekkel egy videóhívás közben.
A dinós napról a főnök egy hét múlva már nem emlékezett, te viszont megtanultad belőle, hogy a látszat fenntartása több energiát visz el, mint ha kimondod, ami van. Ha otthonról dolgozol két gyerekkel, legyen szabályod, legyen segítséged, legyenek sávjaid, és legyen egy mondatod a kamera elé mászó gyerekre. A dinó meg hadd maradjon az asztalon. Legalább mindenki tudja, kinél van a legfontosabb pozíció a csapatban.
