A készségek, amiket a gyerekneveléssel szereztél, és az önéletrajzba is írhatnál

Nyitva az önéletrajz, a kurzor villog a legutóbbi munkahely és a mai nap közötti üres helyen. Három év. A barátnőd szerint írd oda, hogy „családi okok”, a párod szerint hagyd üresen, úgyis mindenki tudja, az anyád szerint meg írd oda, hogy „háztartásbeli”, mert az ő idejében ez így volt. Te meg ülsz, és azon gondolkodsz, hogy ebben a három évben levezényeltél két költözést, egy bölcsődei beszoktatást, egy kórházi hetet és körülbelül ezer tárgyalást egy olyan féllel, aki a padlón fekve kiabált, és ebből semmit nem tudsz leírni.

Pedig lehet. A motivációs idézetek azt sugallják, hogy „az anyaság a világ legnehezebb munkája, tedd be vezetői tapasztalatnak”, de ezt egy HR-es sem veszi komolyan, és igaza van. Az működik, ha végiggondolod, mit csináltál ténylegesen, és azt a nyelvre fordítod le, amit a munkahelyek beszélnek. Túlzás nélkül, mert a túlzás az első interjún kiderül.

Megnézzük, miből lesz készség, miből nem, és hogyan mondd el úgy, hogy ne legyen kínos sem neked, sem annak, aki olvassa.

Mi számít készségnek, és mi nem

Kezdjük azzal, ami nem. A szeretet nem készség. A türelem önmagában nem készség, bár a munkahelyek szeretik hallani. Az, hogy „jól bánok a gyerekekkel”, csak akkor érdekes, ha gyerekekkel fogsz dolgozni. A készség az, amit megismételhető módon csinálsz, és aminek az eredménye másnak is látható. Az anyaság tele van ilyennel, csak nem így szoktunk rá gondolni.

Vegyük a szervezést. Ha három évig te tartottad fejben, hogy mikor van védőnő, mikor jár le a gyógyszer, mikor kell befizetni a bölcsit, mikor fogy el a pelenka, és közben a párod naptárát is te igazgattad, akkor te logisztikát csináltál. Nem „sok dolgot intéztem”, hanem párhuzamosan futó határidőket kezeltél külső segítség nélkül, és a rendszered működött, mert senki nem maradt pelenka nélkül. Ez így már önéletrajz-mondat.

Vagy a konfliktuskezelés. Egy hisztiző kétéves nem tárgyalópartner, ezt ne írd le. De az, hogy megtanultad, mikor kell engedni, mikor kell keretet tartani, hogyan lehet egy eszkalálódó helyzetet lenyugtatni anélkül, hogy te is kiabálnál, és hogyan lehet két ellentétes akaratot (a tiédet és a nagymamáét) úgy összehozni, hogy senki ne sértődjön meg véglegesen, az már készség. A munkahelyen ugyanezt csinálják a projektvezetők, csak ott a kétévest ügyfélnek hívják.

A fordítás: anyai nyelvről munkahelyire

A lényeg a konkrétság. A „kiváló szervezőkészség” kifejezést mindenki beírja, ezért semmit nem jelent. Azt írd le, hogy mit szerveztél, és mi lett belőle. Egy pár példa arra, hogyan hangzik ugyanaz a dolog a két nyelven:

• „Én intéztem a költözést a babával” helyett: egy teljes költözés megtervezése és lebonyolítása adott határidőre, szolgáltatók és szállítók egyeztetésével.
• „Megszerveztem a szülinapokat és az óvodai programokat” helyett: kis létszámú rendezvények szervezése a tervezéstől a lebonyolításig, költségkeret tartásával.
• „Kiharcoltam a gyereknek a fejlesztést” helyett: ügyintézés több intézménnyel párhuzamosan, határidők és dokumentáció kezelése, eredményes érdekérvényesítés.
• „Vezettem a lakóközösségi csoportot” helyett: önkéntes közösség koordinálása, kommunikáció és feladatelosztás több tucat ember között.
• „Megtanultam fél év alatt egy új területet, mert a gyereknek szüksége volt rá” helyett: önálló tanulás és gyors beletanulás egy ismeretlen szakterületbe.

Látod a mintát: a jobb oldali változatban nincs gyerek, csak a feladat és az eredmény. A gyereket nem kell szégyellni, de az önéletrajz olvasója a feladatot keresi, és azt akarja látni, hogy te meg tudod csinálni. A gyerek az interjún majd előkerül, és ott el is mondhatod, honnan jött a tapasztalat.

Hol a határ a túlzásban

Van egy pont, ahol a fordítás átmegy önámításba, és ezt a HR-esek messziről kiszúrják. „Háztartási menedzser”, „családi projektvezető”, „családi pénzügyi igazgató”: ezek a kifejezések viccesek egy blogposztban, és kínosak egy önéletrajzban. Lehet bennük igazság, de úgy hangzanak, mintha nem bíznál a saját tapasztalatodban, ezért címkét ragasztanál rá.

A másik véglet is létezik: amikor mindent elbagatellizálsz. „Csak otthon voltam a gyerekkel.” Ezt a mondatot sok anya mondja az interjún, és az interjúztató ebből azt hallja, hogy te magad sem gondolod, hogy csináltál valamit. Pedig csináltál. A jó középút egyszerű: nevezd nevén az időszakot, írd le, mit csináltál benne konkrétan, és ne tegyél hozzá címkét. „Gyermekgondozás, három év. Ez alatt: két költözés megszervezése, egy önkéntes csoport vezetése, egy online tanfolyam elvégzése.” Ennyi. Aki ezt olvassa, tudja, mit kezdjen vele.

Egy ismerős anyuka, aki HR-területen dolgozik, azt mondta, hogy a legjobb benyomást azok a visszatérő anyák keltik, akik nem védekeznek. Ők a lyuk magyarázgatása helyett elmesélik, mit csináltak az alatt az idő alatt, és ebből magától kiderül, mire képesek, a védekezésből viszont csak a bizonytalanság hallatszik ki.

Amit tényleg magaddal viszel

Van valami, ami nem fér bele egyetlen önéletrajz-sorba sem, mégis a legfontosabb. Az, hogy a gyerek mellett megtanultad, mi a fontos. Egy anya, aki egy lázas éjszaka után reggel bemegy dolgozni, másképp néz egy határidőre, mint az, akinek ez a legnagyobb baja. Nem lazábban, hanem tisztábban: tudja, mi a sürgős, és mi az, ami csak hangos. A prioritásérzéket minden munkahely keresi, és nagyon nehéz megtanítani.

Meg az is, hogy már nem félsz annyira. Aki végigcsinált egy beszoktatást, egy kórházi hetet és egy dackorszakot, annak egy nehéz ügyfél vagy egy feszült értekezlet egyszerűen más léptékű probléma. Leírni nem fogod, és nem is kell. Látszani fog azon, ahogy belépsz az ajtón.

Úgyhogy írd be azt a három évet. Nevezd nevén, és tedd mellé, mit csináltál. Bocsánatot nem kell kérned érte. Az a három év az önéletrajzban csak kívülről látszik lyuknak. Belülről tele van.