Óraátállítás és a gyerek alvása: így vészeld át a téli időszámítás első hetét

Könnyen lehet, hogy vasárnap reggel fél hatkor nyílik a hálószoba ajtaja. A gyereked ott áll pizsamában, a hóna alatt a plüssnyúllal, és közli veled, hogy kialudta magát, sőt éhes is. A telefonod szerint még hajnal van. Az ő teste szerint fél hét, amikor egyébként is kelni szokott.

Október 25-én, vasárnap hajnalban ugyanis 3 órából 2 óra lesz, és kezdődik a téli időszámítás. Papíron egy plusz óra alvást kaptok, nálatok viszont ez az óra jó eséllyel a nappali szőnyegén telik, kisautók és kockák között. A gyerekek néhány nap vagy egy-két hét alatt szoknak hozzá az új időhöz, egy kis előkészülettel pedig az átállás rövidebb is lehet.

Egy óra, amelyről a gyerek nem tud

Vasárnap reggel a falióra és a sütő órája sokszor még a régi időt mutatja, ezért érdemes őket rögtön ébredés után átállítani, hogy a nap már egyféle idő szerint induljon.

A gyerek belső órája a napirendjéhez igazodik. A teste tudja, mikor szokott kelni, enni és elfáradni, és ezt az ütemet nap mint nap a fény és az étkezések hangolják. Vasárnaptól a belső órája hatvan perccel előrébb jár az új időnél, így este hétkor úgy fárad el, mint eddig nyolckor, délben pedig úgy éhes, mintha már egy óra volna. Reggel ezért eleinte korábban ébred.

Egy nagyobb óvodás meg is kérdezheti, miért sötétedik ilyen korán délután, és miért mutat mást az óra, mint amit ő érez. Elég annyit mondanod, hogy télre átállítottuk az órákat, és a teste hamarosan megszokja az új időt.

Fokozatosan vagy egyik napról a másikra?

A fokozatos átállást a hét közepén kezdd el. Szerda este negyedórával később fektesd le a gyereket, mint szoktad, csütörtökön fél órával, pénteken háromnegyed órával, szombaton pedig egy egész órával. Ugyanígy csúsztasd a vacsorát, a délutáni alvást és, ha a gyerek hagyja, a reggeli kelést is. Vasárnap, már az új órával, éppen a szokásos időben lesz álmos. A módszernek egy gyengéje van. A korán kelő gyerekek egy része a későbbi lefekvés ellenére is a régi időben ébred, így napról napra kevesebbet alszik, és szombatra nyűgösebb lehet.

A másik út az, hogy előre semmit nem csinálsz, és vasárnaptól az étkezések rögtön az új idő szerint mennek. A lefekvés az első estéken kivétel. Ilyenkor fektesd le a gyereket a megszokottnál fél órával korábban, félúton a régi és az új időpont között, aztán pár nap alatt told vissza az eredeti lefekvési időre. A délutáni alvást is egy kicsit előbbre hozhatod, majd a hét folyamán visszacsúsztathatod a helyére.

Melyik a jobb? Erről sokat elárul, hogyan viselte eddig a gyereked egy-egy későbbre csúszott estét. Aki egy késői lefekvés után reggel tovább alszik, de egy hirtelen változástól hamar kizökken, annak a fokozatos átállás kíméletesebb. Aki viszont ilyenkor is a szokott időben ébred, annak inkább a második út való. A könnyen alkalmazkodó gyerek egyik napról a másikra is simán átállhat. Akárhogy döntesz, az étkezések adják a nap vázát, és ha a reggeli, az ebéd meg a vacsora már az új időhöz igazodik, a gyerek teste is gyorsabban követi őket.

A vasárnap legyen nyugodt nap, minél közelebb álljon a hétköznapok rendjéhez. Hosszú autóutat vagy estébe nyúló családi programot lehetőleg ne erre a napra szervezz, mert egy fáradt, a ritmusából kizökkent gyerekkel a késői hazaindulás ritkán sül el jól.

Hajnali ébredés, esti fáradtság

Az első reggeleken a korai ébredés teszi próbára leginkább a türelmedet. Az őszi átállásnál az a cél, hogy a gyerek belső órája fokozatosan későbbre csússzon, és ebben a délutáni napfény segít, úgyhogy menjetek ki, amíg még világos van, akár csak a játszótérre vagy a boltig. A reggel beszűrődő világosság korábbra húzza a ritmust, ezért tartsd sötétben a szobát a szokásos kelésig. Az óraátállítás után ráadásul korábban kel a nap, így most jól jön egy sötétítő függöny vagy roló a gyerekszobába.

A nagyobbakkal megegyezhetsz egy jelben. Erre jók az ébresztős éjjeli lámpák, amelyek színváltással mutatják, mikor lehet felkelni, addig pedig a gyerek az ágyban csendben elbabrálhat a plüsseivel vagy néhány halk, sötétben is elővehető játékkal, amelyeket még előző este odakészítesz neki. Szombat este nézd meg, hogy a lámpa magától átáll-e, és ha nem, állítsd át, különben vasárnap fél hatkor már a kelés színére vált.

Az igény szerint evő kisbaba napirendje amúgy is rugalmasabb, nála eleinte a reggeli ébredés és az etetések is korábbra csúszhatnak. Őt persze nem lehet megkérni, hogy várjon. Etesd meg, ha éhes. A nagy villanyfénnyel, a játékkal és az öltözéssel aztán ráérsz kicsit később kezdeni.

Kapaszkodót ad a gyereknek, ha az esti rutin lépései, például a fürdés és a mese, ugyanabban a sorrendben követik egymást, akkor is, ha az időpontjukat tologatod, mert ebből már tudja, hogy hamarosan jön az alvás.

Hétfő reggel az óvodába indulás könnyebb lehet, mert amíg a gyerek belső órája nem áll át, a teste szerint hétkor már nyolc óra van.

És te? A belső órád ugyanúgy előrébb jár, mint a gyereké. Te legalább tudod, mi történik, és a kávé is átsegít a nehezén. A korai kelések az első héten így is megviselnek, úgyhogy ha ketten vagytok, osszátok el a reggeleket, egyik nap te kelsz, másnap a párod, és aki aludhat, az tényleg aludjon. Ha a te éjszakáid eleve töredezettek, az alváshiány most még jobban érződik, ezért ezen a héten ne told ki a saját lefekvésedet.

Ha két hét után sem áll vissza

Sok családban egy-két hét alatt helyreáll a rend, és a reggeli ébredés is visszakúszik az eredeti időpont közelébe, még ha egy-egy korai kelés később is becsúszik. Ha nálatok ennyi idő után sem így van, nézz körül, mi változott még a gyerek napjaiban. Túl hosszú vagy túl késői lett a délutáni alvás? Fogzik a kicsi? Nem kezd-e betegedni? Egy négyhónapos babánál például épp egybeeshet az átállás az ebben a korban gyakori alvásváltozással, és akkor az óraátállítás csak a kisebbik ok.

A lefekvést most már ne tologasd tovább. Válassz egy ésszerű időpontot, amely a hétköznapi reggelekhez is illik, és tarts ki mellette néhány napig, mert a gyerek teste a kiszámítható napirendhez szokik hozzá a leggyorsabban. Ha a gyerek alvása hetekkel később sem rendeződik, vagy napközben is kimerültnek látod, kérdezd meg a védőnőt vagy a házi gyermekorvost.