Mesélés este: miért fontosabb, mint gondolnád, és hogyan csináld jól
Ugyanaz a könyv, huszonnyolcadik este, és te már a kanapéra vágysz. Mit kap a gyerek ebből a tíz percből, hogyan csináld úgy, hogy neked is kibírható legyen, és mi az, amit nem kell?
Este nyolc, és te már csak a kanapéra vágysz. A fürdetés megvolt, a fogmosás egy kisebb csata árán szintén, és akkor a gyerek a kezedbe nyomja ugyanazt a könyvet, amit tegnap, tegnapelőtt és az azt megelőző huszonhét estén is. Te pedig kinyitod, és elkezded, mert tudod, hogy anélkül nem alszik el. Közben azon gondolkodsz, hogy ez a tíz perc tényleg számít-e, vagy csak egy újabb kötelező kör a napból.
Számít. A mesélés fontossága viszont nem a reklámok világában mutatkozik meg, puha fényben, csendes gyerekkel. Abban mutatkozik meg, ahogy nálatok történik: rugdalózva, félbeszakítva, a kedvenc oldalhoz visszalapozva. Pont ez a verzió az, ami működik.
Nézzük, mit kap a gyerek ebből a tíz percből, és hogyan lehet úgy csinálni, hogy neked is kibírható legyen.
A mesélés fontossága: mi történik közben a gyerekkel?
Az első és legnyilvánvalóbb: a nyelv. A mesében olyan szavak és mondatszerkezetek vannak, amiket a hétköznapi beszédben nem használsz. Senki nem mondja reggeli közben, hogy „a róka ravaszul somfordált”, de a mesében igen, és a gyerek szótára ettől sokkal gazdagabb lesz, mint pusztán a beszélgetésekből. Később ez a szókincs lesz az, amivel az iskolában olvasni, érteni és írni fog.
A második: a figyelem. Egy képernyő másodpercenként váltja a képet, és a gyerek figyelmét magához rántja. A mesekönyv nem csinál semmit, a gyereknek magának kell belemennie, elképzelnie, követnie. Ez a fajta, belülről jövő figyelem az, amit az iskola majd elvár, és amit sehol máshol nem lehet ilyen jól gyakorolni.
A harmadik, és ez talán a legfontosabb: az érzelmek. A mesében a nyuszi fél, a medve mérges, a kismalac szomorú, és mindegyikkel történik valami, és mindegyik túléli. A gyerek biztonságos távolságból ismeri meg azokat az érzéseket, amiket napközben ő maga nem tud még kezelni. Nem véletlen, hogy a nehéz napok után sokszor pont a félelmetesebb meséket kéri.
És van egy negyedik, ami már nem is a gyerek fejlődéséről szól, inkább rólatok: a mese a nap egyetlen olyan pontja, amikor nem sietsz, nem intézel, nem szólsz rá, csak vele vagy. A gyerek ezt a tíz percet úgy könyveli el, hogy ő fontos. Ez a kapcsolódás az, amiből az elalvás is könnyebb lesz, mert a teste megtanulja, hogy a könyv után jön a nyugalom.
Jó tudni
Az, hogy a gyerek negyvenedszer kéri ugyanazt a könyvet, a tanulás jele, nem a fantáziátlanságé. Az ismétlés az, amivel a kisgyerek agya a szavakat, a történet logikáját és az érzelmi íveket rögzíti, és minden alkalommal mást vesz észre benne. Amikor már kívülről mondja veled, akkor sem unja, inkább büszke rá. Az új könyvet akkor fogadja el, amikor a régit kimerítette, és ezt ő tudja jobban, nem te.
Hogyan csináld jól, és mi az, amit nem kell?
Nem kell színészkedni. Ha szeretsz hangokat adni a szereplőknek, remek, ha nem, az is remek. A gyereknek nem előadás kell, hanem te, a te hangod, a te öled. A fontos, hogy ne hadarj: a lassú, nyugodt olvasás maga az altató, és a gyerek a te lassulásodra lassul le.
Hagyd, hogy félbeszakítson. A „miért sír a medve?” és a „nézd, ott egy kutya!” nem zavarja a mesét, hanem ez a mese. Ezekben a kitérőkben történik a legtöbb tanulás, mert itt kapcsolja össze a történetet a saját világával. Válaszolj röviden, aztán menjetek tovább. Egy másik este talán végig fog hallgatni, most nem, és mindkettő jó.
A telefonod közben legyen másik szobában. Nem mintha a gyerek nem bírná ki, ha egyszer ránézel, de fél figyelemmel csak fél mese jut neki. A gyerek pontosan érzi, amikor csak a szád olvas, és olyankor követelőzni kezd, hogy visszaszerezze a többit.
Ne kérdezd ki. A mese végén feltett „na, és mi volt a tanulság?” típusú kérdések a legjobb módja annak, hogy a mesélés leckévé váljon. Ha a gyerek beszélni akar róla, fog. Ha nem, az is rendben van, a mese akkor is dolgozik benne.
Hagyd, hogy ő válasszon, de te add a kereteket. Két vagy három könyv közül választhat, és előre tisztázzátok, hány mese lesz. A „még egyet” nálatok is el fog hangzani, minden este, és a válasz lehet nyugodt és egyforma: „ma kettőt olvastunk, holnap folytatjuk”. Pont az a kiszámíthatóság nyugtatja meg, amit ő maga próbál feszegetni.
Mese a különböző korokban
A csecsemőnek nem kell történet, elég a hang és a ritmus. Mondókák, rövid versek, leporellók nagy, egyszerű képekkel, amiket meg lehet fogni és meg lehet rágni. Itt a mese valójában egy közös csendes pillanat, és azt tanítja, hogy a könyv jó dolog.
Kettő és négy között jönnek a rövid, ismétlődő történetek, ahol ugyanaz a fordulat jön vissza újra és újra, és a gyerek előre tudja, mi következik. Ezek a könyvek egy felnőttnek elviselhetetlenül unalmasak, egy hároméves számára pedig a tökéletes szerkezet. Mutass rá a képekre, nevezd meg, amit láttok, és engedd, hogy ő lapozzon, akkor is, ha visszafelé.
Négy-öt éves kortól már mehetnek a hosszabb, több estén át folytatódó történetek, és a klasszikus népmesék a boszorkányokkal és a farkasokkal együtt. Ne ijedj meg, ha a gyerek a félelmetes részt kéri újra: a mesében a gonosz mindig legyőzhető, és ez a gyereknek pontosan az a tudás, amire szüksége van. Ha viszont tényleg megrémül, és utána rosszul alszik, egyszerűen tedd el azt a könyvet még egy évre.
- A könyvtár ingyen van, és egy óvodásnak a könyvtári látogatás önmagában is esemény. Így nem kell megvenni a negyven könyvet, amiből harmincnyolc egy hónap után a polcon marad.
- A fejből mesélt történet, amiben ő a főszereplő, legalább annyit ér, mint a könyv. Nem kell jónak lennie, csak legyen benne egy kutya és egy kis izgalom.
- Az apa meséje más, mint az anyáé, és ez jó. Ha nálatok eddig csak te meséltél, add át néhány estére, akkor is, ha szerinted rosszul csinálja.
- A hangoskönyv kisegít egy beteg vagy fáradt estén, de nem helyettesíti az ölet. A mese egyik fele a történet, a másik fele az, hogy te ott vagy.
| Életkor | Milyen mese | Mire figyelj |
|---|---|---|
| Csecsemő | Mondókák, rövid versek, leporellók nagy képekkel | A hang és a ritmus számít, nem a történet |
| Kettő és négy között | Rövid, ismétlődő történetek | Hadd lapozzon ő, akár visszafelé |
| Négy-öt éves kortól | Hosszabb, folytatásos történetek, klasszikus népmesék | Ha tényleg megrémül, tedd el a könyvet egy évre |
Amikor nincs erőd
Lesznek esték, amikor a tíz perc is sok. Ilyenkor legyen egy nagyon rövid, jól ismert könyv, amit nálatok a „fáradt anya meséjének” hívtok, és amit mindketten kívülről tudtok. Két perc, ölben, villanyoltás. Ez is mese, és a gyerek nem a hosszát jegyzi meg, csak azt, hogy akkor is volt.
És lesznek esték, amikor kimarad. Ettől nem dől össze semmi. A mesélés nem napi vizsga. Szokás, és a szokások elbírnak néhány kihagyott estét. Ami számít, az az irány: hogy a gyerek úgy nő fel, hogy nála a nap végén könyv van és egy felnőtt, aki vele van.
A gyerek nem a mesére fog emlékezni. Arra, hogy valaki minden este leült mellé, és ráért.
Holnap este megint a kezedbe nyomja ugyanazt a könyvet. Nyisd ki, kezdd el, és valahol a harmadik oldalnál figyeld meg az arcát, amikor jön a kedvenc része. Ez az a tíz perc, amire húsz év múlva mindketten emlékezni fogtok, pedig neked most csak egy újabb kör a napból.
Gyakori kérdések
Hány éves kortól érdemes mesélni a gyereknek?
Már csecsemőkorban, akár az első hetektől, mert ekkor a hang, a ritmus és a közelség a lényeg, nem a történet. Mondókák, rövid versek, egyszerű képeskönyvek tökéletesek, és az is elég, ha csak beszélsz hozzá a könyv képeiről. Így a gyerek azt tanulja meg először, hogy a könyv jó dolog, és hogy ilyenkor te csak vele vagy.
Mennyi ideig meséljek esténként?
Kisgyereknek napi tíz-tizenöt perc már sokat ér, és fontosabb, hogy mindennap legyen, mint hogy hosszú legyen. Tisztázzátok előre, hány mese lesz, és tartsátok magatokat hozzá, a „még egyet” kérésre nyugodt, egyforma válasszal. A nagyon fáradt estékre legyen egy rövid, jól ismert könyv, az is számít.
Baj, ha a gyerek nem figyel a mesére, és közben mászkál?
Nem baj, a kisgyerek mozgás közben is hall és feldolgoz. Ha félbeszakít, kérdez, visszalapoz, az nem zavarja a mesét, pont ezekben a kitérőkben tanul a legtöbbet. Ha viszont egyáltalán nem érdekli, próbálj rövidebb, egyszerűbb könyvet, más napszakot vagy fejből mesélt történetet, amiben ő a főszereplő.
A hangoskönyv vagy a mesefilm helyettesíti az esti mesét?
Kisegít egy beteg vagy nagyon fáradt estén, de nem helyettesíti, mert a mese egyik fele a történet, a másik fele az, hogy te ott vagy, és ráérsz. A képernyő ráadásul kívülről rántja magához a figyelmet, a könyvnél a gyereknek magának kell belemennie, és pont ezt gyakorolja. Ha mégis hangoskönyv van, ülj mellé, és hallgassátok együtt.
