Játék, ami fejleszt, és játék, ami csak hangos: egy anya szűrője
A dobozon az áll, hogy fejlesztő, a nappalidban meg az, hogy villog, zenél és három nap múlva a szekrény aljában van. Egy egyszerű szűrő, amivel vásárlás előtt el tudod dönteni, mi éri meg.
Születésnap után a nappali közepén állsz, és három doboz néz vissza rád. Mindegyiken ott a felirat, hogy fejlesztő, az egyiken még az is, hogy „korai tanulás”. Az egyik beszél, a másik énekel, a harmadik villog, és ha egyszerre mennek, az olyan, mintha egy kaszinó nyílt volna a lakásban. A gyerek közben a csomagolópapírral játszik, már negyedórája, teljes odaadással.
Valahol minden családban lejátszódott már ez a jelenet, és a tanulsága is ugyanaz: amit a gyerek szeret, és amit a doboz ígér, az két külön dolog. Ha beírod a keresőbe, hogy fejlesztő játék 2 éveseknek, több ezer találat jön, és a legtöbb doboz ugyanazt ígéri. A „fejlesztő” szó ma már inkább marketingkategória, mint tartalom. Persze vannak játékok, amik tényleg sokat adnak, csak nem feltétlenül azok, amik hangosan mondják magukról.
Nem kell hozzá pedagógusnak lenned, hogy kiszűrd, mi éri meg. Van néhány egyszerű kérdés, amit vásárlás előtt, a bolt polca vagy a webshop kosara előtt fel lehet tenni, és a válasz általában magától jön.
Fejlesztő játék 2 éveseknek és nagyobbaknak: ki csinálja a munkát?
Az első kérdés a legfontosabb. Egy játék annyit fejleszt, amennyit a gyereknek kell tennie érte. Ha a gyerek megnyom egy gombot, és a játék elénekel egy dalt vagy felvillan, akkor a játék dolgozott, a gyerek csak nézte. Ha a gyerek fakockákból tornyot épít, akkor ő tervez, egyensúlyoz, tapasztalja, hogy a nagy kocka nem áll meg a kicsin, és ő találja ki, mi legyen a torony.
A szabály durván így hangzik: minél kevesebbet csinál a játék, annál többet csinál a gyerek. A legjobb játékok sokszor „buták”: kockák, babák, autók, labda, homok, víz, papír, gyurma. A régi szép időknek ehhez nincs köze: ezekhez a gyerek maga adja hozzá a történetet és a szabályokat, és pont ez a fejlesztés.
Attól még nem minden elemes játék rossz. Egy zenélő játék a kicsinek örömöt ad, és az öröm is számít. Csak szórakoztatásra vedd meg, a fejlesztést ne várd tőle, és akkor a helyén lesz.
Hányféleképpen lehet vele játszani?
A második kérdés: van-e a játéknak egyetlen helyes használata, vagy sok? A kirakónak egyféle megoldása van, és ez rendben van, a kirakó kiváló játék. De ha egy játék csak egyféleképpen működik, akkor az első pár alkalom után kimerül. A gyerek megtanulta, hogy a piros gombra a tehén bőg, és ennyi.
Egy doboznyi építőelem viszont egy nap vár, másnap garázs, harmadnap kerítés az állatoknak, aztán telefon, aztán mindegy, mi, mert a gyerek éppen azt találja ki. Ugyanez igaz a babakonyhára, az orvosos készletre, a jelmezre, a takaróból épített várra. Minél több szerepet tud betölteni egy játék, annál hosszabb ideig lesz érdekes, és annál több gondolkodást kér.
Egy egyszerű teszt: képzeld el, mit csinál vele a gyerek egy hónap múlva. Ha ugyanazt, mint az első napon, az nem jó jel. Ha el sem tudod képzelni, mert annyi mindent lehet vele, az jó jel.
Jó tudni
A korai betű- és számtanító játékok előnyt adnak az iskolára? A hároméves gyerek agyának inkább mozgásra, tapintásra, szerepjátékra és beszélgetésre van szüksége, mert később ezekre épülnek a betűk. Egy gyerek, aki sokat játszott homokkal, vízzel és kockákkal, iskolában általában jobban boldogul, mint az, aki kétévesen már ismerte az ábécét egy beszélő tabletről.
| Játék | Ki dolgozik | Egy hónap múlva |
|---|---|---|
| Fakocka, építőelem | A gyerek tervez, egyensúlyoz, kitalálja a célt | Vár, garázs, kerítés, telefon, bármi |
| Gombnyomós zenélő játék | A játék énekel és villog, a gyerek nézi | A piros gombra bőg a tehén, és ennyi |
| Kirakó | A gyerek próbálgat, egyféle megoldással | Jó játék, de egy készlet hamar kimerül |
| Babakonyha, orvosos készlet, jelmez | A gyerek szerepet és történetet talál ki | Mindig más, amit éppen eljátszik |
| Képernyős „fejlesztő” alkalmazás | Az alkalmazás vezet, a gyerek követ | A mászás, építés, beszélgetés idejéből vesz el |
| Csomagolópapír, homok, víz, gyurma | Csak a gyerek | Pont annyi, amennyit kitalál hozzá |
Mennyi zajjal és fénnyel vonja el a figyelmet?
A hangos, villogó játékok idegesítőek is, de a nagyobb gond az, hogy ők irányítják a gyerek figyelmét. Egy kisgyerek figyelme könnyen rabul ejthető: a villogás és a hirtelen hang automatikusan odarántja, és nem a gyerek dönt arról, mire figyel. Ebből az következik, hogy a gyerek nem tanul meg magától elmélyülni, mert mindig valami külső dolog mondja meg, mi legyen a következő.
A csendes játék ezzel szemben megköveteli, hogy a gyerek maga tartsa fenn a figyelmét. Ez az elején nehezebb, és a gyerek hamarabb unja. De pont ez a gyakorlás az, ami később a mesehallgatásban, aztán az iskolapadban kamatozik. Ha a gyerek unatkozik, előbb-utóbb kitalál magának valamit.
Ha mégis bejön egy hangos játék a házba, mert ajándékba kaptátok, nem kell drámázni. Keresd meg rajta a hangerőszabályzót, és ha nincs, egy ragasztószalag a hangszórón csodákat tesz. A gyerek pár nap után amúgy is a csomagolópapírt fogja keresni.
A nagy kérdés: a képernyős „fejlesztő” játékok
Külön szót érdemelnek a tableten és telefonon futó alkalmazások, amik szinte kivétel nélkül azt állítják magukról, hogy tanítanak. Egy részük tényleg ügyesen van megcsinálva, és egy ötéves nagyon jól elszórakozik velük. Inkább azt érdemes megnézni, mit helyettesítenek: a képernyő előtt töltött fél óra a mászás vagy a beszélgetés idejéből megy el.
Hároméves kor alatt gyerekorvosok és fejlődéssel foglalkozó szakemberek általában azt javasolják, hogy képernyő ne nagyon legyen, és utána is inkább a szülővel együtt; az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai is ebbe az irányba mutatnak. Az ok egyszerű: a kisgyerek a kétdimenziós képernyőről rosszul tanul háromdimenziós dolgokat, és a tablet nem reagál rá úgy, mint egy ember. Egy színfelismerő alkalmazás nem helyettesíti azt, amikor te megkérdezed a boltban, hogy melyik almát vegyétek, a pirosat vagy a zöldet.
Ha mégis van képernyő, legyen rajta szabály: mikor, mennyit, mit és lehetőleg veled. Egy „fejlesztő” alkalmazás, amivel a gyerek egyedül ül a sarokban, kevesebbet ér, mint egy társasjáték, amit elveszít és utána dühösen újrakezd.
A szűrő egy mondatban, és pár kérdés a kasszánál
Ha egyetlen dolgot kellene megjegyezni az egészből, az ez: a jó játék eszköz a gyerek kezében, nem műsor a gyerek szemének. Ehhez képest minden más másodlagos, az ár, a márka, a doboz felirata és az, hogy a szomszéd gyereknek is ilyen van.
- Mit csinál a gyerek, miközben játszik vele, és mit csinál a játék helyette?
- Hányféle játék fér bele ugyanabba a dobozba, ha a gyerek fantáziájára bízod?
- Egy hónap múlva is érdekes lesz, vagy addigra kimerül az összes gombja?
- Együtt is lehet vele játszani, vagy csak egyedül, a sarokban?
- Kibírja, ha leesik, ha ráülnek, ha a kisebb testvér is megkapja?
A legtöbb ilyen kérdésre a válasz nem az, hogy drágábbat kell venni, hanem az, hogy kevesebbet. Egy gyerek, akinek három nagyon jó játéka van, többet játszik, mint az, akinek harminc közepes. A sok játék döntési terhet jelent, és a legtöbb család ismeri azt a jelenséget, amikor a tele szoba közepén a gyerek azt mondja, hogy unatkozik.
Legközelebb, amikor a boltban egy doboz azt kiabálja, hogy fejlesztő, állj meg egy pillanatra. Nézd meg, mit csinálna vele a gyerek. Ha a válasz az, hogy nyomogatná, tedd vissza. Ha a válasz az, hogy fogalmad sincs, mert bármit, akkor vidd. És a csomagolópapírt is tartsd meg, az a legjobb befektetés az egészben.
Gyakori kérdések
Milyen a jó fejlesztő játék egy 2 évesnek?
Olyan, amiben a gyerek csinálja a munkát: kockák, építőelemek, labda, babák, autók, homok, víz, gyurma, papír. Ezekhez ő adja a történetet és a célt, és ez a fejlesztés. A gombnyomásra éneklő, villogó játék szórakoztat, de a munkát a játék végzi, a gyerek csak nézi.
Fejleszt a zenélő, villogó játék?
Keveset. A hang és a fény irányítja a gyerek figyelmét, így nem ő dönti el, mire figyel. Örömöt adhat, és az is számít, de ne azért vedd meg, mert fejleszt. Ha ajándékba jön, keresd meg a hangerőszabályzót, vagy ragassz egy szalagot a hangszóróra.
Hány játék kell egy kisgyereknek?
Kevesebb, mint gondolnád. Egy gyerek, akinek három nagyon jó játéka van, többet játszik, mint az, akinek harminc közepes. A sok játék döntési teher, és a tele szoba közepén unatkozó gyerek a legtöbb családnak ismerős. Inkább kevesebbet, de olyat, amivel sokféleképpen lehet játszani.
Fejlesztik a tabletes tanulóalkalmazások a kisgyereket?
Hároméves kor alatt gyerekorvosok és fejlődéssel foglalkozó szakemberek általában azt javasolják, hogy képernyő ne nagyon legyen, utána is inkább együtt, mint egyedül. A kisgyerek a kétdimenziós képernyőről rosszul tanul háromdimenziós dolgokat, és az alkalmazás nem reagál rá úgy, mint egy ember. Ha mégis van, legyen rajta szabály: mikor, mennyit, mit és kivel.
