Dicséret, ami nem rontja el a gyereket
„Ügyes vagy!” Naponta hússzor elhangzik, és közben egyre kevesebbet ér. Mutatjuk, hogyan dicsérj úgy, hogy a gyereked ne a tapsra, hanem a saját erőfeszítésére figyeljen.
A gyereked odahoz egy rajzot. Három vonal, egy kör és valami, ami talán nap, talán pók. Te éppen a vacsorát kevered, ránézel másfél másodpercig, és kimondod a mondatot, amit aznap már vagy tizenötször: „Jaj, de ügyes vagy!” Ő elégedetten elvonul, te meg kevered tovább. Mindenki jól járt, nem?
Aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy a gyerek minden egyes vonal után felnéz. Ügyes vagyok? Ez jó lett? Tetszik? És amikor valami nem sikerül elsőre, inkább otthagyja, mint hogy újra próbálja, mert az ügyes gyerekeknek elsőre megy. Vagy a másik véglet: a dicséret már lepereg róla, mert annyi volt belőle, hogy semmit nem jelent. Ilyenkor merül fel sok szülőben először komolyan a kérdés, hogy hogyan dicsérjük a gyereket úgy, hogy az tényleg jelentsen is valamit.
Nem arról van szó, hogy ne dicsérd a gyerekedet. Dehogynem. Arról van szó, hogy a dicséret egy eszköz, és ahogy minden eszközt, ezt is lehet jól és rosszul használni. A jó hír, hogy a jó használata nem bonyolultabb, csak egy kis figyelem kell hozzá.
Mi a baj az „ügyes vagy”-gyal?
Önmagában semmi. A baj a mennyiséggel és azzal, hogy mire irányul. Amikor a gyerek minden apró mozdulatára jár egy „ügyes vagy”, akkor a dicséret háttérzaj lesz, mint a hűtő zúgása. Nem motivál, nem tájékoztat, csak van. És amikor egyszer tényleg valami nagyot csinál, nincs már nálad erősebb szó.
A másik gond, hogy az „ügyes vagy”, „okos vagy”, „te vagy a legjobb” mind a gyerek személyére szól, nem arra, amit csinált. Ebből a gyerek azt tanulja, hogy az ügyesség egy tulajdonság, ami vagy van, vagy nincs. Ha pedig egyszer nem sikerül valami, az nem azt jelenti, hogy még gyakorolnia kell, hanem azt, hogy talán mégsem ügyes. Ezért adják fel sokan a nehéz feladatot még azelőtt, hogy belekezdtek volna: a kudarc túl sokba kerülne.
A harmadik dolog, amire ritkán gondolunk: a dicséret értékelés. Aki dicsér, az ítél, még ha pozitívan is. A sok dicséret között felnövő gyerek megszokja, hogy mindig van egy külső bíró, és egy idő után nem azt kérdezi magától, hogy „tetszik ez nekem?”, hanem azt, hogy „tetszik ez neki?”. Ez pedig később, kamaszkorban, amikor a bírói székbe már az osztálytársak ülnek, elég kellemetlen tud lenni.
Hogyan dicsérjük a gyereket: az erőfeszítést, ne a tehetséget
A legegyszerűbb váltás: ne azt mondd, hogy milyen a gyerek, hanem azt, hogy mit csinált. „Látom, nagyon sokáig dolgoztál ezen a toronyon.” „Háromszor dőlt össze, és te mind a háromszor újrakezdted.” „Ma egyedül vetted fel a nadrágot, pedig tegnap még segítség kellett.” Ezek a mondatok tényeket közölnek, és a gyerek saját maga vonja le a következtetést: képes vagyok rá, ha kitartok.
Az erőfeszítés dicséretének van egy csapdája is, amit érdemes elkerülni. Ha a gyerek valamit könnyedén, erőfeszítés nélkül old meg, és te mégis azt mondod, hogy „de sokat dolgoztál”, az egyrészt nem igaz, másrészt a gyerek is tudja, hogy nem igaz. Ilyenkor inkább a következő lépésre érdemes terelni: „ez már simán megy, kipróbálunk egy nehezebbet?”
És ha a gyerek erőlködött, de nem sikerült? Akkor is van mit mondani, csak nem azt, hogy „ügyes vagy”, mert az ebben a helyzetben hazugság, és a gyerek ezt pontosan érzi. Inkább: „Ez tényleg nehéz volt. Mit csinálnál másképp legközelebb?” Ezzel azt üzened, hogy a történet a kudarcnál még nem ért véget.
| Helyzet | Automatikus reakció | Konkrét visszajelzés |
|---|---|---|
| Odahozza a rajzát | „Jaj, de ügyes vagy!” | „Ez itt egy nagy sárga kör. Mesélsz róla?” |
| Háromszor összedőlt a torony | „Okos vagy!” | „Mind a háromszor újrakezdted.” |
| Egyedül felöltözött | „Ügyes!” | „Ma egyedül vetted fel a nadrágot.” |
| Erőlködött, de nem sikerült | „Ügyes vagy, nem baj.” | „Ez tényleg nehéz volt. Mit csinálnál másképp?” |
| Könnyedén megoldotta | „De sokat dolgoztál!” | „Ez már simán megy, kipróbálunk egy nehezebbet?” |
| Megosztotta a sütit | „Ügyes vagy!” | „Láttam, hogy odaadtad a nagyobbik darabot.” |
Ítélet helyett leírás: a rajz esete
Térjünk vissza a három vonalhoz és a körhöz. Mit lehet mondani egy rajzra az „ügyes vagy” és a „gyönyörű” helyett? Azt, amit látsz. „Ez itt egy nagy sárga kör, és körülötte sok-sok vonal. Mesélsz róla?” A gyerek erre többnyire mesélni kezd, és kiderül, hogy az nem pók volt, hanem a nagypapa a kertben, és a vonalak a paradicsomok.
Ez a fajta figyelem sokkal többet ér a gyereknek, mint bármilyen jelző. Azt üzeni, hogy tényleg ránéztél, tényleg érdekel, és nem egy kipipálandó feladat volt a reagálás. A gyerek pedig azt tanulja meg, hogy a rajz azért van, hogy elmondjon valamit, és nem attól lesz jó, hogy anya gyönyörűnek mondja.
Jó tudni
Mi a dicséret ellentéte? A legtöbben a kritikára tippelnének, pedig valójában a figyelem nélküli közöny az, a jól működő alternatívája pedig az érdeklődő leírás. Egy gyereknek nem az kell, hogy folyton értékeld, hanem az, hogy lásd. Az „észrevettem, hogy…” kezdetű mondatok ezért gyakran többet érnek bármilyen felsőfoknál.
Mikor jár a hangos, őszinte dicséret?
Mindezek után ne gondold, hogy mostantól csak tárgyilagos megfigyeléseket szabad közölnöd, mint egy nevelési tanácsadó a sarokból. Amikor a gyereked tényleg átugrott valamit, ami neki nehéz volt, akkor igenis örülj hangosan, ölelj, ugrálj vele. Az őszinte öröm nem rontja el a gyereket. Az automatikus, oda sem figyelő dicséret rontja el.
A különbség abban van, hogy a dicséret arányos-e. Ha az első önálló biciklizésre és a kiürített tányérra ugyanaz a reakció jut, akkor a gyerek nem tudja, melyik volt a nagy dolog. Ha viszont a hétköznapi dolgokra egy bólintás, egy mosoly, egy „köszönöm” jut, és a tényleg nagy pillanatokra az ünneplés, akkor a dicséretednek súlya marad.
Van még egy helyzet, amikor bátran dicsérj: amikor a gyerek olyat tesz, amit te fontosnak tartasz, de ő még nem feltétlenül érzi a jelentőségét. Megosztotta a sütit a tesóval. Megvárta, amíg befejezed a telefonálást. Bocsánatot kért magától. Ezekben a helyzetekben a konkrét visszajelzés tanít: „Láttam, hogy odaadtad a nagyobbik darabot. Ez kedves volt tőled.”
A gyerek nem attól lesz magabiztos, hogy sokszor hallja, milyen jó. Attól lesz az, hogy sokszor tapasztalja, hogy képes rá.
Néhány mondat, amit holnap reggel kipróbálhatsz
Nem kell újratanulnod beszélni. Elég, ha a tizenöt „ügyes vagy”-ból ötöt lecserélsz valamire, ami konkrétabb. Íme néhány, ami a legtöbb hétköznapi helyzetre jó.
- „Látom, mennyire igyekeztél” akkor is működik, ha az eredmény nem lett tökéletes.
- „Hogy csináltad?” arra tereli a figyelmet, hogy a gyerek maga is értse, mi vezetett sikerre.
- „Nekem ez tetszik, és neked?” jelzi, hogy a te véleményed mellett az övé is számít.
- „Köszönöm, hogy segítettél” a jó viselkedésre adott legegyszerűbb és legőszintébb válasz.
- „Ez nehéz volt, és nem adtad fel” a kitartást emeli ki, nem az eredményt.
Az első napokban furcsa lesz. A gyerek talán vissza is kérdez, hogy „de ügyes voltam?”, mert megszokta a régi forgatókönyvet. Nyugodtan mondd azt, hogy igen, és tedd hozzá, hogy miért. Pár hét múlva már ő fogja elmesélni, hogyan oldotta meg, és nem azt fogja várni, hogy te mondd meg, jó lett-e.
A legszebb az egészben, hogy ez a fajta figyelem neked is jót tesz. Amikor automatikus reagálás helyett tényleg ránézel arra a három vonalra és a körre, akkor néha te is meglátod benne a nagypapát a paradicsomok között. És az azért többet ér, mint egy „jaj, de ügyes vagy” a tűzhely mellől.
Gyakori kérdések
Miért nem jó mindig azt mondani, hogy ügyes vagy?
Önmagában nincs vele baj, a mennyiséggel és az irányával van. Ha minden apró mozdulatra jár, háttérzajjá válik, és a gyerek személyére szól, nem arra, amit csinált. Így azt tanulja, hogy az ügyesség vagy van, vagy nincs, és a nehéz feladatot inkább elkerüli, nehogy kiderüljön, hogy mégsem ügyes.
Mi a különbség a dicséret és a bátorítás között?
A dicséret értékel: a felnőtt ítéli meg, jó-e, amit a gyerek csinált. A bátorítás leír és érdeklődik: „látom, mennyire igyekeztél”, „hogy csináltad?”. Az utóbbi a gyerek saját mércéjét erősíti, ezért hosszú távon többet ér, és nem függ attól, hogy sikerült-e a feladat.
Hogyan dicsérjem a gyerekemet, ha nem sikerült neki valami?
Ne mondd, hogy ügyes volt, mert ő is tudja, hogy nem így van. Nevezd meg, hogy nehéz volt, és hogy mit tett érte: „sokáig próbáltad, és nem adtad fel”. Aztán kérdezd meg, mit csinálna másképp legközelebb, így a történet a kudarcnál még nem ér véget.
El lehet rontani a gyereket túl sok dicsérettel?
Az őszinte öröm nem rontja el. Az automatikus, oda sem figyelő dicséret az, ami kiüresedik, és ami miatt a gyerek egy idő után mindig külső megerősítést vár. A kulcs az arányosság: a hétköznapi dolgokra egy mosoly vagy egy köszönöm, a tényleg nagy pillanatokra hangos ünneplés.
