9 és 10 hónapos baba: feláll, kapaszkodik, és mindenhova el akar jutni
A 9 hónapos baba feláll a kanapé szélén, aztán nem tud leülni, és sírva hív. Állás, oldalazás, csipeszfogás, első hangok és egy napirend, ami kifárasztja őt, de nem téged.
Reggel hat, benyitsz a szobába, és a kiságy rácsa fölött egy diadalmas arc néz rád. Áll. Fogalmad sincs, mióta, de a tartásából ítélve hajnal óta gyakorolhatta, és most azt várja, hogy te is pontosan olyan lelkes legyél, mint ő. Aztán rájön, hogy leülni még nem tud, és a diadal egy pillanat alatt sírásba fordul.
A 9 hónapos baba élete ettől a mozdulattól lesz függőleges. Ami eddig a padlón zajlott, az most áttevődik a kanapé szélére, a dohányzóasztalra és a kiságy rácsára, és vele együtt a te napod is átrendeződik. Ebben a cikkben végigvesszük, mi történik a kilencedik és a tizedik hónapban a mozgásban, a kézügyességben és a hangokban, mi az, ami simán belefér a normálisba, és hogyan nézzen ki egy olyan nap, ami kifárasztja a babát, de nem fáraszt le téged.
Amit a 9 hónapos baba tud: áll, kapaszkodik, oldalaz
Ebben a korban a legtöbb baba már magabiztosan ül, és valamilyen módon halad a padlón, legyen az négykézláb mászás, hason kúszás vagy popsin csúszás. Az újdonság a felhúzódzkodás: megfogja a kanapé szélét, a széklábat vagy a te nadrágodat, és felhúzza magát állásba. Eleinte ingatagon, tág terpeszben, és egyelőre csak felfelé megy, lefelé nem. Ezért a kezdeti időszakban gyakran hív segítséget, mert ott áll, elfáradt, és nem tudja, hogyan tovább.
A 9 hónapos baba fejlődése ettől kezdve gyorsan halad: pár hét múlva már a bútor mentén oldalaz, egyik kezével elenged, hogy a másikkal elérjen valamit, és a biztonságosan rögzített bútorok mentén bejárja a szobát. A kéz közben finomodik: megjelenik a csipeszfogás, vagyis a hüvelyk- és a mutatóujj között felcsípi a morzsát, a borsószemet, a szőnyegből kiálló szálat. Ettől kezdve a padlón semmi apró nem maradhat, mert mindent megtalál, és mindent a szájába vesz.
Ha a te babád még nem húzza fel magát, de ül, forog és valahogyan halad, akkor jó úton van. A tág normál tartomány itt is érvényes: van, aki már nyolchónaposan áll, és van, aki tizenegyhónaposan is a mászás tökéletesítésével van elfoglalva. A lényeg a sorrend és a folyamatos változás, a naptár ennél jóval kevesebbet mond.
Mi változik a tizedik hónapra
A 10 hónapos baba általában már rutinosan áll, egyre rövidebb ideig kapaszkodik, és egyre gyakrabban enged el, hogy lássa, mi történik. Többnyire az történik, hogy leül a fenekére, és ezt egészen jól tűri, mert a pelenka tompítja a földet érést. Sokan ekkor tanulják meg a leülést is kontrolláltan, és onnantól már nem kell hajnalban kiszabadítani a kiságyból. Egyesek már egy kézzel vezetve lépegetnek, mások még hetekig csak oldalaznak, mindkettő rendben van.
A fejben is nagy dolgok történnek. A baba már érti, hogy a dolgok akkor is léteznek, ha nem látja őket: ha letakarod a játékot egy ruhával, felemeli a ruhát. Ebből lesz a kukucs-játék örök sikere, és ebből lesz az is, hogy ha kimész a szobából, utánad sír, mert tudja, hogy még valahol ott vagy. Megjelenik a mutatás, az integetés, a tapsolás utánzása és a kedvenc kísérlet: a kanál lerepül az etetőszékről, te felveszed, a kanál megint lerepül. Rosszaságnak látszik, pedig a baba az ok és a következmény kapcsolatát tanulja, és te vagy benne a legmegbízhatóbb változó.
Hangok, gesztusok és az első „szavak”, amik még nem azok
Kilenc-tíz hónaposan a gagyogás egyre beszédszerűbb: hosszú szótagsorok, hanglejtéssel, mintha tényleg mondana valamit, és a „ma-ma”, „pa-pa”, „ba-ba” is gyakran előkerül. Ezek többnyire még nem a szüleit jelentik, de a környezet örömétől hamar azzá válnak. Az igazi első szó, amit következetesen ugyanarra használ, sok babánál csak az egyéves kor környékén vagy utána jön, és ez teljesen rendben van.
Amit a baba ekkor már biztosan ért, az több, mint amit mond. Reagál a nevére, odanéz, ha azt mondod, „hol a cica?”, és a „nem” szóra is megáll egy pillanatra, mielőtt folytatja. Ezt a megértést te tudod a legjobban táplálni: nevezd meg, amit csinálsz, amit ő néz, amit a kezedbe ad, egyszerű, rövid mondatokkal. Nem kell egész nap mesélni, elég, ha a pelenkázás, az öltözés és az evés közben hangosan kíséred, ami történik.
A baba nem a szavakból tanul beszélni, hanem abból, hogy valaki hozzá beszél.
A játékos napirend, ami kifárasztja
Egy kilenc-tíz hónapos baba napja akkor jó, ha van benne sok szabad mozgás a padlón, néhány rövid, közös játék, legalább egy kinti levegőzés és a megszokott ritmus az alvások és az étkezések körül. Nem kell programot szervezni, a lakás és egy fél óra az udvaron vagy a játszótér füvén többet ad, mint bármilyen fejlesztő kütyü. Néhány játék, ami ebben a korban biztos siker, és mindegyik tanít valamit:
- Kukucs és bújócska egy kendő mögött vagy az ajtó mögül: a tárgyállandóságot és a várakozást gyakorolja.
- Egy doboz, amibe mindent be lehet pakolni, aztán kiborítani, aztán újra bepakolni: a kéz és a türelem fejlődik rajta.
- Párnákból épített alacsony akadálypálya a padlón: át kell mászni, fel kell húzódzkodni, le kell ülni.
- Fakanál és műanyag edények a konyhapadlón: zaj, ritmus és az ok-okozat tanulása egyben.
- Közös képeskönyv vastag lapokkal, ahol te megnevezed, ő pedig csapkodja az oldalt: a szókincs alapja.
| Napszak | Mi legyen benne | Miért jó |
|---|---|---|
| Reggel | Szabad mozgás a padlón, zenélés, kukucs | Kipihenten a legügyesebb, ekkor gyakorol a legtöbbet |
| Délelőtt | Kinti levegő, babakocsi vagy hordozó, fűre letéve | Új ingerek, jobb alvás délben |
| Délután | Csendesebb játék, könyv, pakolós doboz | Nem pörgeti fel estére |
| Fürdés előtt | Nyugodt, ismerős mozgás, új feladat nélkül | Az esti rutin akkor működik, ha nem hoz izgalmat |
A napirend célja, hogy a baba a nap végére tényleg elfáradjon, és ne pörögjön túl; a percre pontos beosztás ehhez nem kell. A sok új készség miatt most eleve több ingert kap, mint korábban, és ha ezt estére még egy látogatás vagy egy zajos bevásárlás tetézi, nehezebb lesz az altatás. Figyeld, melyik napon aludt el könnyen, és próbáld megismételni, ami aznap történt.
Mi normális, és mikor kérdezz
A normál fejlődés itt is széles sávban mozog, és egy készség hiánya önmagában ritkán jelent gondot. Néhány dolog van, amit érdemes megmutatni a védőnőnek vagy a gyerekorvosnak. Többnyire kiderül, hogy nincs baj, és ha mégis van, korán könnyebb segíteni. Ilyen, ha a baba kilenc-tíz hónaposan még nem ül meg megtámasztás nélkül, egyáltalán nem próbál helyet változtatni, feltűnően az egyik oldalát használja csak, nem gagyog, nem reagál a hangokra vagy a nevére, nem keresi a szemkontaktust, vagy ha korábban tudott valamit, amit most mintha elfelejtett volna.
Jó tudni
A kapaszkodva állásból nem következik, hogy mikor indul el önállóan. Sok egészséges baba kilenchónaposan áll, és csak másféléves kora felé jár, mások tízhónaposan már szaladnak. Az önálló járás ideje nagyon változó, és a korán álló baba nem feltétlenül korán járó baba, ahogy a sokáig mászó sem lesz később ügyetlenebb.
A kilencedik és a tizedik hónap az, amikor a baba először nézi a világot a saját szemmagasságából, állva, kapaszkodva, és közben úgy néz vissza rád, mintha most fedezte volna fel, hogy te is ott vagy. Fárasztó időszak, mert egy percre sem lehet levenni róla a szemed, és közben a derekad is érzi a sok emelgetést. De ritka ez a fajta öröm, amikor egy ember először áll fel a saját lábára, és te ott vagy a kanapé másik végén, hogy elkapd, ha kell.
A cikk tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot. Ha bizonytalan vagy, hívd a háziorvost, a gyerek háziorvosát vagy a védőnőt.
Gyakori kérdések
Baj, ha a 9 hónapos baba nem mászik négykézláb, csak popsin csúszik?
Nem, a popsin csúszás elfogadott módja a helyváltoztatásnak, és sok baba ezzel helyettesíti a mászást, aztán ebből áll fel. Ami számít, az az, hogy a baba valahogyan halad, használja mindkét oldalát, és folyamatosan változik, ügyesedik. Ha egyáltalán nem próbál mozogni, azt érdemes megmutatni a védőnőnek.
Ehet már darabos ételt a 9-10 hónapos baba?
Igen, ebben a korban a legtöbb baba már jól boldogul a puha, kézbe fogható darabokkal, például főtt zöldséggel, puha gyümölccsel vagy kenyérbéllel, és a csipeszfogás gyakorlásához is ezek a legjobbak. Kerek, kemény falatokat, egész szőlőt, dióféléket ne adj, mert félrenyelve elzárhatják a légutat. A baba evés közben mindig üljön, és mindig legyen mellette felnőtt.
Miért sír a baba, amikor kimegyek a szobából?
Mert kilenc-tíz hónaposan már tudja, hogy létezel akkor is, ha nem lát, és ezért hiányzol neki. Ez az úgynevezett szeparációs szorongás, a fejlődés természetes része. Segít, ha mindig szólsz, mielőtt kimész, és visszajössz, ahogy ígérted, mert így tanulja meg, hogy a távollét nem végleges.
Mikor mondja ki a baba az első igazi szót?
A következetesen, ugyanarra a dologra használt első szó sok babánál az egyéves kor körül jelenik meg, de a normál sáv ennél jóval tágabb, néhány hónappal előbb és jóval később is rendben van. Kilenc-tíz hónaposan a gagyogás, a hanglejtés és a gesztusok, például a mutatás és az integetés mutatják, hogy a beszéd jó úton halad.
