Egy tányér leves ősszel: a családi levesek rangsora egy anya szemével
Sütőtökkrém, paradicsom, tojásleves vagy az, amit a gyerek maga kér? Szubjektív és szeretetteljes levesrangsor egy anya szemével, és egy tipp, hogyan lesz a leves a hét gerince ősszel.
Október közepe, az első olyan délután, amikor az oviból hazafelé már sötétedik, és a gyerek kesztyűjét nem találod, mert tavasz óta nem kellett. Otthon leveszed a kabátokat, bekapcsolod a konyhai lámpát, és a fazék, ami a tűzhelyen várta a hazaérkezést, egyszerre csak a lakás közepe lesz. Nem a nappali lesz a lakás közepe, nem is a tévé. A fazék lesz az.
A leves ősszel olyan, mint egy rossz napokra tartogatott mentőöv: nem kell hozzá ihlet, bírja a várakozást, a maradéka másnap jobb, és a gyerek elé is lehet tenni anélkül, hogy tárgyalást nyitna róla. Nálunk és sok ismerős családnál is a leves a hét gerince. Ami alább jön, egy szubjektív, elfogult rangsor, amit a konyhaasztal írt, szakácskönyv nélkül: ki mit kér, mi fogy el és mi az, amit a gyerek fenntartás nélkül megeszik, ha rossz napja van.
A rangsor alja, ami mégis az asztalon van
Kezdjük hátulról, hogy a vége legyen a jó. A rangsor legalján az a leves van, amit mindenki tisztel, de senki nem kér: a tiszta zöldségleves. Egészséges, gyors, a kamrából kijön, és a gyerek az első kanál után megkérdezi, hogy „ez minden?”. A felnőtt tudja, hogy ez a leves a jó szándékot jelenti. A gyerek a jó szándékot nem eszi meg. Ettől még hetente egyszer ott van, mert valaminek kell lennie, ami nem sűrű és nem rántott, és mert a répát a gyerek benne szereti a legjobban.
Egy fokkal feljebb a krémlevesek állnak, amik a kisgyerekes háztartásban külön kasztot alkotnak: a sütőtök-, a brokkoli- és a sárgarépakrémleves. A turmixgép a legjobb barátod, mert ami a levesben pépes, az a gyerek számára nem zöldség, hanem „narancssárga leves”, és a narancssárga leves rendben van. Ősszel a sütőtök a király ebben a műfajban, egy pirítóskockával a tetején, ami a gyereket azért is leköti, mert el lehet süllyeszteni.
A krémlevesek egyetlen hibája, hogy a gyerekek egy része valamiért a „darabos” levest tartja igazinak. Nálunk ez pont fordítva van, de egy ismerős anyuka elmondása szerint az ő négyévese hetekig nem evett krémlevest, mert „nem lehet benne horgászni”. Ez is egy szempont.
A középmezőny: amiről a hét szól
A paradicsomleves a legbiztosabb pont a hétben. Ritkán kérik, viszont sosem utasítják vissza, és ez a kisgyerekes konyhában többet ér, mint az ujjongás. Betűtésztával a kicsiknek, egy kanál tejföllel a felnőtteknek, nyár végén pedig a fagyasztott paradicsomból egészen más, mint a bolti sűrítményből; erről a tartósításos cikkünkben hosszabban írtunk. A paradicsomleves a betegségek levese is: ha a gyerek nem akar enni, ezt még megeszi, és ez nagy dolog.
A gulyás és a bableves a hétvége. Ez nem délutáni műfaj: egy szombat délelőtt kell hozzá, amikor van idő a hagymát lassan megdinsztelni, és a lakás délre átveszi az illatát. A gyerek ebből a húst és a krumplit szedegeti ki, a babot néha, a felnőtt a csipetkéért él. A bableves a nagyszülős ebédek levese: sok családnál ez az, amit a nagymama csinál jobban, és ezt nem is érdemes vitatni.
A gyümölcsleves külön eset, mert ősszel a hideg meggyleves helyét a meleg, fahéjas almaleves veszi át, és a gyerekek ezt desszertnek tekintik, amit az ebéd elején szabad enni. Erről van egy családi szabály: ha gyümölcsleves van, a második fogás rendszerint már nem érdekel senkit, tehát aznap a leves az ebéd. Kevesebb mosogatás, és mindenki boldog.
Jó tudni
Miért fogy el jobban a leves, mint a második? Mert a leves meleg, folyékony és egyszerre csak egy kanálnyi van belőle. A kisgyereknek a nagy tányér étel sokszor önmagában ijesztő, a leves pedig kanálról kanálra történik, és közben beszélgetni is lehet. Ha a gyerek a főételt nem eszi meg, de a levest igen, a nap nem veszett el.
A dobogó
A harmadik hely a tojásleves. Igen, a tojásleves, az a tíz perc alatt kész, rántásos vagy habarásos, cérnametélttel vagy anélkül. Vendégnek aligha főznéd, viszont ez az, ami a kedden esti fáradtságból vacsorát csinál, és amit a gyerek azért szeret, mert a „tojásfonál” a legizgalmasabb dolog a tányérban. Sok anya titkos fegyvere, és jogosan.
A második hely a húslevesé, de a hétköznapi fajtáé: amiből a hét elején egy nagy fazékkal főzöl, és onnantól minden napra jut belőle valami: hétfőn tésztával, kedden a megmaradt lében főtt grízgaluskával, szerdán a húsából a rizses hús. A húsleves a legigazságosabb leves, mert mindenki a saját kedvencét halássza ki belőle: a gyerek a répát és a tésztát, a párod a húst, te a csontos részeket, amiket senki más nem akar. A gőzölgő tányér fölött sok vita elül, amit az asztalnál más étel mellett nem lehetne elintézni.
És az első hely, amin nem is érdemes vitatkozni: az a leves, amit a gyerek maga kér. Nálunk ez éppen a sárgaborsóleves, egy ismerős családnál a lencseleves kolbásszal, a másiknál a tárkonyos raguleves, amit a kisfiú „zöld levesnek” hív. Ez a leves nem a legjobb, hanem az, amit a gyerek a saját ízlésével kiválasztott, és ettől a tiéd. Ha a gyereked egyszer odajön hozzád, és azt mondja: „Anya, azt a levest főzd”, azt a levest minden rangsor elé kell tenni.
Hogyan lesz a leves a hét gerince?
A trükk a fazék méretében van: ősszel a hét elején főzz egy nagyot, amiből két-három nap kijön, és a fele mehet a fagyasztóba. A leves megtartja a formáját a hűtőben, másnap jobb, mint frissen, és egy fáradt este az egyetlen dolog, ami a mikróból kijön, és mégsem érzed pótmegoldásnak. Ha a gyerek vacsorára csak egy tál levest eszik meg, az is teljes értékű este.
Néhány ősz múlva a gyereked valószínűleg ugyanúgy fogja emlegetni a sárgaborsólevest, a tojásleves fonalát vagy a sütőtök narancssárgáját, ahogy te a nagymamád bablevesét. Addig pedig a fazék ott marad a tűzhelyen, és október minden délutánján, amikor sötétben értek haza, az fogja jelenteni, hogy itthon vagytok.
