Ősz az anyák naptárában: iskolakezdés után végre levegő
Az iskolakezdés utáni első reggel az anyák újéve. Miért szeptemberben kezdődik az anyák éve, és mit kezdj a visszakapott órákkal, hogy novemberre is maradjon belőlük valami?
Szeptember első hétfőjén, fél kilenckor becsukódik mögötted az óvoda kapuja, és egy pillanatra nem tudod, mit kezdj a kezeddel. Nincs benne táska, és nincs benne egy kis kéz sem. Az utcán hűvösebb van, mint tegnap, a pékségből kenyérszag jön. Rájössz, hogy másfél hónapja most először vagy úgy egyedül, hogy senki nem kérdez semmit.
Hazafelé lassabban mész, mint kellene. Otthon a konyhában a reggeli romjai, a nappaliban egy fél legóvár, és az a furcsa csend, amit nyáron annyira kívántál, most meg szinte zavar. Főzöl egy kávét, és állva iszod meg az ablaknál. Ez az a pillanat, amit nagyon sok anya ismer, de kevesen mondják ki: az iskolakezdés utáni első reggel nem a gyerek újéve, hanem a tiéd.
Aztán jön a második hullám, a bűntudat, hogy örülsz. Hogy a gyereked most sír az óvó néni ölében vagy szorong az új padban, te pedig itt állsz a kávéddal és fellélegzel. Pedig a kettő nem zárja ki egymást. Lehet aggódni érte és közben örülni annak, hogy végre levegőhöz jutsz. Senkinek nem kell megmagyaráznod, legfeljebb magadnak.
Miért az ősz az anyák igazi újéve?
Január tökéletesen alkalmatlan az újrakezdésre. Sötét van, fáradt vagy, az ünnepek után pedig a lakás és a bankszámla is romokban. Mégis ilyenkor fogadkozik mindenki, aztán február közepére el is felejti. Szeptember ezzel szemben úgy működik, mint egy új füzet: tiszta, kockás lapok, amikbe még senki nem írt bele.
Nem véletlenül: egész gyerekkorunkban szeptember volt az évkezdet, a füzetcímkével, az új tolltartóval, a padtárssal. Az iskolakezdés utáni napokban a tested emlékszik erre, akkor is, ha már nem te mész iskolába. A nyár kötetlensége után visszajön a struktúra: van reggel, délelőtt és délután, a hetek pedig újra heteknek érződnek a nyár hosszú, kissé kaotikus folyama után.
Anyaként ráadásul a nyár nem a te szünidőd volt. A te nyarad a logisztikáról szólt, a táborok, a nagyi, a strand, a fagyi, a napozókrém, a hat hétig tartó „és most mit csináljunk” kérdés. Szeptemberben ez a feladat elfogy, és először hónapok óta van egy darab idő a napban, ami nem valaki másé.
Mit kezdj a visszakapott órákkal?
Az első kísértés az, hogy azonnal feltöltöd őket. Ablakpucolás, a gardrób rendezése, a halasztott orvos, a féléve nem látott barátnő, az ősszel induló tanfolyam. Ha egyszerre mindet elkezded, október közepére pont ugyanolyan fáradt leszel, mint augusztus végén voltál, csak most a gyerek nélkül.
Válassz egyet. Egyetlen saját célt, ami csak rólad szól, és amihez nem kell senki más beleegyezése. Lehet, hogy heti két reggel sétálsz egy nagyot az óvodától hazafelé, kerülővel, zenével. Lehet, hogy visszaolvasod magad abba a könyvbe, amiben a nyár eleje óta ugyanott van a könyvjelző. Vagy egyszerűen mozogsz, mert a tested két éve csak cipel, és végre jólesne neki, ha ő döntené el, merre menjen.
És tanulj meg nemet mondani az ősz elején érkező felkéréseknek. Szeptemberben jön a szülői munkaközösség, a Mikulás-csomag szervezése, az ovis fotózás lebonyolítása. Mindegyikhez kell egy anyuka, aki „úgyis ráér”. Nem muszáj neked lenned. Egyet vállalj, ha szívesen csinálod, a többire mondd azt, hogy idén nem. Túlmagyarázni sem kell. A visszakapott órákat ne add tovább rögtön az első kérőnek.
Van egy lista, amit a legtöbb anya a fejében hord, és „ha majd lesz időm” a címe. Ősszel ezt a listát érdemes elővenni, és egy dolgot áthúzni róla. Rengeteg idő most sem lesz, de az áthúzás érzése hónapokra feltölt. A lista többi pontja ráér. Ott lesz jövő szeptemberben is.
Jó tudni
Szeptember és október a gyerekközösségekben a náthák és a megfázások időszaka: a nyár után egymásra talált óvodások és iskolások sorban hozzák haza a vírusokat, és sok család az első hetekben többet van otthon, mint szeretné. Ha őszi terveket szősz, számolj ezzel előre: hagyj bennük levegőt, hogy ne az első taknyos héten dőljön össze az egész.
Az őszi rutinok, amik tényleg megmaradnak
A nagy fogadalmaknál sokkal többet érnek az apró rutinok, azok, amik két hét alatt beépülnek, és utána nem kell gondolkodni rajtuk. Ősszel ehhez a természet is segít: korábban sötétedik, ezért a gyerek könnyebben fekszik le, és a lefekvés után maradó este hosszabb, mint nyáron volt.
Nálunk az vált be, hogy a vacsorát vasárnap este nagyjából megterveztük a hétre, receptek nélkül, csak annyival, hogy hétfőn tészta, kedden leves, szerdán maradék. Így a délután nem azzal telik, hogy a hűtő előtt állva keresed az ihletet. A másik, ami sok családnál működik: a hétvége egyik fele szabad marad, program, rokonlátogatás és bevásárlás nélkül. Csak otthon, pizsamában. Ha a gyerek unatkozik, az sem baj, az unalom ősszel is kincs.
A reggelekre is érdemes egy saját rutint rakni, ami a kapu becsukása után kezdődik. Lehet az a tíz perc kávé az ablaknál, egy telefonhívás anyukádnak, vagy csak az, hogy nem veszed elő a telefont, amíg haza nem érsz. A tíz perc a napod nulladik pontja lesz, és ha minden más borul is, ez megmarad.
Az alvásra is érdemes ősszel ránézni. Nyáron a világos esték és a vendégek miatt mindenkinél csúszott a lefekvés, így szeptemberben sok anya úgy indul neki az új rendnek, hogy hónapok óta nem aludt eleget. Két hét alatt vissza lehet tolni a lefekvést a gyereknél is és nálad is, és ez az egyetlen őszi rutin, amiből minden más könnyebb lesz.
Az újrakezdéshez nem új év kell, csak egy reggel, ami végre a tiéd.
Novemberre a füzet már nem lesz új. Lesznek benne áthúzott sorok, elmaradt tornák, három hét, amikor végig beteg volt valaki, és egy ősz, ami gyorsabban telt el, mint szerettél volna. Így van rendjén. Az őszi újrakezdésnek nem kell hibátlannak lennie, fogadalmak sem kellenek hozzá. Elég, hogy az iskolakezdés után pár órára visszakapod a saját nevedet, és ha ezt egyszer megtanulod észrevenni, jövő szeptemberben már a kapuban tudni fogod, mit kezdj a kezeddel.
