Smink nélkül az oviba: amikor rájössz, hogy senki nem nézi, csak te

Hét óra negyven, a gyerek egy zoknival a kezében tárgyal arról, hogy ő ma zokni nélkül megy, te pedig a fürdőszobában állsz, a kezedben a szempillaspirál, és számolsz. Ha most kihagyod a szemet, három perc. Ha a szemet és az alapozót is, hét. Hét perc, amiben még belefér egy kakaó, egy fésülés és az, hogy nem kiabálva lépjetek ki az ajtón. Leteszed a spirált. És az ovi előtt, a kapuban, egy fél pillanatra úgy érzed, hogy meztelen vagy.

Erről a fél pillanatról szól ez a cikk, és arról, ami utána jön: amikor rájössz, hogy a kapuban senki nem nézi az arcodat. A többi anya a saját gyerekének cipőjét kötözi, az óvónéni a huszonhatodik gyereket veszi át, a gyereked pedig már rég a csoportszobában van, és integet, mintha egy hónapja nem látott volna. Az egyetlen ember, aki a sminkedet nézi, te vagy. És ez jó hír, mert pont ez a kiút.

Kinek sminkeltünk eddig?

Érdemes egyszer őszintén végiggondolni, mikor kezdődött. Sok nőnél a reggeli smink a munkával és az irodai tárgyalásokkal jött, és ott volt is értelme: egy rendezett arc egy rendezett nap eleje. Aztán jött a gyerek, és a rutin maradt, csak a közönség cserélődött le. A tárgyalóterem helyett az ovis kapu, az ügyfelek helyett a többi anya, akikről az ember azt feltételezi, hogy figyelnek.

Nem figyelnek, és ezt megnyugtatásnak szánom. Mindenki a saját reggelével van elfoglalva, a saját gyerekével, a saját elkésésével. Az ovis kapu reggelente egy forgalmi csomópont, ahol mindenki a kijáratot keresi. Az a nő, akiről azt gondolod, hogy megnézte a karikás szemedet, valószínűleg azon gondolkodik, hogy kikapcsolta-e a vasalót.

A sminkelés tehát megmaradt, a címzett eltűnt, és ami ott maradt, az a saját elvárásunk magunkkal szemben. Az ilyen elvárás a legszívósabb, mert senki nem kéri számon, mégis mindennap teljesítjük. És a hét percünkbe kerül, amiből a kisgyerekes reggelekben nincs sok.

A reggeli percek visszanyerése

Hét perc nem hangzik soknak. De egy olyan reggelen, amikor a gyerek nem találja a kedvenc pólóját, a kisebbik a pelenkába kakilt indulás előtt, és a kávé a pulton hűl, a hét perc dönti el, hogy kiabálva vagy nevetve léptek ki az ajtón. Sok anya mesél arról, hogy a reggeli rohanás nagy részét a saját, soha meg nem kérdőjelezett rutinjuk okozta, a gyerek jóval kevesebbet.

A smink elhagyása a legtöbbeknél fokozatos leengedés. Egy ideig csak a szemfesték marad el, aztán az alapozó, aztán egy reggel már csak a fogmosás és egy arckrém, és kiderül, hogy a világ ugyanúgy forog. Akik végigcsinálták, nagyjából ugyanazt mesélik: az első héten furcsa, a harmadikra viszont már az a furcsa, ha egy délután mégis sminkelnek.

Amit a visszanyert percekkel csinálni lehet, az változó, és egyik sem rossz:

• Leülni a gyerek mellé a reggelihez, és tényleg megenni egy pirítóst, nem állva a pultnál.
• Öt perccel később kelni, ami egy kisgyerekes anyának nem apróság.
• Egy rövid, nyugodt fésülés a gyereknek, ami különben mindig kapkodva megy.
• Semmi. Egyszerűen nem rohanni az utolsó percekben, és ez önmagában program.

A saját arcoddal való kibékülés

Innentől a bátorságról lesz szó, mert sok anyánál a smink elhagyása ezen a ponton válik nehézzé. A sminktelen arc a tükörben a karikás szem és a kipirosodott orrtő. Ezeket az ember hajlamos úgy nézni, mint egy hibalistát, a smink pedig csak elodázza, hogy szembenézzen velük.

A kibékülés nálunk és sok ismerős anyánál úgy ment, hogy egyszerűen elkezdtünk ránézni az egész arcra, a hibalista helyett. Egy arcra, ami fáradt, mert éjjel kétszer kelt egy lázas gyerekhez, és ettől még nem csúnya. Ha a tükörben egy dolgozó embert látsz, a smink elhagyása felszabadulás lesz.

Ebben segít, ha a hangsúly az ápolásra kerül. Egy hidratáló arckrém és egy fényvédő reggel összesen egy percbe kerül, az arc pedig ettől gondozott lesz festék nélkül is. A különbség a kettő között az, hogy a gondozott arc nappal, az ovis kapuban is ugyanúgy néz ki, mint reggel a tükörben. A festett arcnak viszont tíz órára már „kijavítás” kell, és az újabb percekbe kerül.

Amikor mégis sminkelsz

A sminkkel magával nincs baj, amíg az a célja, hogy te jól érezd magad. Az elvárás, amit senki nem támasztott, rossz ok rá. Van olyan reggel, amikor egy rúzs vagy egy kis szempillafesték miatt egyenesebb a hát, és erre a reggelre tessék sminkelni, lelkiismeret-furdalás nélkül. A különbség az, hogy ilyenkor választod.

Sok anya úgy oldja meg, hogy a hétköznapi reggel sminktelen, a hétvége vagy a munkanap, amikor emberek közé megy, az övé. Így a smink visszakapja azt a szerepét, amit az elején betöltött: alkalomhoz tartozik, és a hétköznap megy nélküle. És amikor felteszed, a gyerek is érzi, hogy ma valami más van, és ez neki is jó: „Anya, szép vagy, hová mész?”

Az arcod akkor van rendben, amikor már te sem keresel rajta semmit.

A kapuban az a fél pillanat egyszer elmúlik. Nem egyik napról a másikra, de egy reggel észreveszed, hogy nem is gondoltál rá, hogy nincs rajtad semmi. A gyerek integetett, te visszaintegettél, és mentél tovább a kávédért, amit ma végre melegen ittál meg. Senki nem nézett rád, és ezt most először nem veszteségként élted meg. Mert az egyetlen szempár, amelyiknek meg kell békélnie az arcoddal, a tiéd volt, és az ma reggel nem nézett a tükörbe hibát keresni. Ránézett, és továbbment.