Könyvek az anyaságról, amik tényleg jót tettek
Könyvek, amikre az ember éjjel kettőkor is emlékszik, mert mellettük kevésbé érezte magát egyedül. Személyes olvasónapló szépirodalomról és néhány ismeretterjesztő kötetről: mire jók, és mikor érdemes a kezedbe venni őket.
Van egy polc a nappalinkban, ahol az anyaságról szóló könyvek állnak, és ránézésre nagyon következetlen gyűjtemény. Van rajta egy olasz regény egy nőről, aki elcsen egy játékbabát, egy magyar napló ikrekről, egy könyv, amiben rajzok magyarázzák, hogyan beszélj a gyerekkel, és egy vastag kötet egy pszichológustól, aki azzal kezdi, hogy a te gyerekkorodról kérdez. Közös bennük, hogy mindegyik valamelyik éjjel, valamelyik rossz napon jól jött. Megoldani egyik sem oldott meg semmit, de utánuk az ember kevésbé érezte magát egyedül.
Ez a cikk inkább olvasónapló, mint ajánlólista a legjobb szülői kézikönyvekből: könyvek, amik az ismerős anyáknak és nekünk valamiért jót tettek, és egy-egy mondat arról, hogy mikor érdemes elővenni őket. Nem mindegyik jó mindenkinek, és nem mindegyik jó bármikor; van köztük olyan, amit terhesen jobb nem olvasni.
A szépirodalom, ami kimondja, amit nem illik
Elena Ferrante Nő a sötétben című regénye talán a legfontosabb könyv a polcon, és a legveszélyesebb. Egy középkorú nő nyaral egyedül a tengerparton, megfigyel egy fiatal anyát a kislányával, és közben felidézi a saját anyaságát, benne azt az időszakot, amikor évekre elhagyta a lányait. Ferrante azt írja le, amit anyaként nem szabad kimondani: hogy a gyerek néha teher, hogy a saját életed hiányzik, és hogy a szeretet és a menekülésvágy egyszerre lehet jelen. Ismerős anyák mesélték, hogy az első évben ez a könyv volt az első dolog, ami nem akarta meggyőzni őket semmiről. Mikor olvasd: amikor már kialudtad magad annyira, hogy ne ijessz rá magadra. Terhesen inkább ne.
Doris Lessing Az ötödik gyerek című kisregénye a másik, amit óvatosan ajánlunk. Egy házaspár nagy, boldog családról álmodik, aztán megszületik az ötödik gyerek, aki más, mint a többi, és a család szétesik körülötte. Nem kellemes olvasmány, de kevés könyv írja le ilyen pontosan azt a félelmet, hogy mi van, ha a gyerekemet nem tudom szeretni úgy, ahogy kellene. Aki olvasta, az utána másképp néz a játszótéren a „nehéz” gyerekek anyjára. Mikor olvasd: amikor ítélkezni kezdenél, akár másokon, akár magadon.
Toni Morrison A kedves című regénye nem anyasági könyv: a rabszolgaságról szóló nagy amerikai regény, aminek a közepén mégis egy anya áll, és az, hogy meddig megy el egy anya a gyerekéért. Nehéz, lassú, néha érthetetlen, és utána hetekig nem ereszt. Mikor olvasd: amikor az anyaság hétköznapi apróságaitól már nem látod, mekkora dolog.
Magyar hangok, amiket érdemes ismerni
Kiss Noémi Ikeranya című könyve az ikerterhességről és az anyaság első idejéről szól, és azért jó, mert új nyelvet keres arra, amiről ritkán beszélünk őszintén. Egy író, aki közben anya lett, és nem szépít. Nem kell ikreket várni hozzá; aki valaha úgy érezte, hogy a teste és a feje két külön helyen van, az magára ismer benne. Mikor olvasd: a gyermekágy utáni hónapokban, részletekben, mert egyben sok.
Péterfy-Novák Éva Egyasszony című könyve blogként indult, és könyvként, majd színpadi monodrámaként lett az egyik legtöbbet emlegetett magyar anyasági szöveg. A szülés során súlyosan sérült első gyerek, egy bántalmazó házasság és egy nő, aki mindezt túléli és elmondja. Könnyű olvasmánynak nem nevezhető, és nem is annak szánták. Mikor olvasd: amikor úgy érzed, hogy veled történik a világon a legrosszabb, és kell valaki, aki ennél rosszabbat is túlélt, és mégis ír.
A magyar ismeretterjesztő irodalomból két név, amit minden anya hall valahol: Vekerdy Tamás és Ranschburg Jenő. Vekerdy Kicsikről nagyoknak című kötetei és a Jól szeretni azért jók, mert módszer helyett szemléletet adnak: hogy a gyerek nem projekt, hogy a játék munka, hogy a szülő elég, ha nagyjából jól van. Ranschburg Jenő könyvei szárazabbak, de pontosak, és ha egy óvónő vagy védőnő valamit mond a gyerek fejlődéséről, utána jó náluk megnézni, miért. Mikor olvasd: amikor a sokadik ellentmondó tanács után kell egy nyugodt hang, ami nem akar eladni semmit.
Jó tudni
A szülői kézikönyveket nem elejétől a végéig kell olvasni. A legtöbb anya úgy használja őket, mint egy szótárat: amikor a gyerek elkezd harapni, dackorszakba lép vagy nem alszik, elővesz egy fejezetet, elolvassa, aztán visszateszi. Ha egy könyv bűntudatot kelt benned, vagy úgy érzed, hogy a te gyereked „nem úgy” csinálja, ahogy a könyv írja, tedd le. A mérce mindig a saját gyereked.
A két kézikönyv, amit tényleg használunk
Adele Faber és Elaine Mazlish Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyve évtizedek óta jelen van, és azért él túl minden divatot, mert gyakorlati. Képregényszerű rajzokon mutatja meg ugyanazt a helyzetet rosszul és jobban: a gyerek dühös, te mit mondasz. Semmi bonyolult pszichológia, csak mondatok, amiket másnap reggel ki lehet próbálni. Nálunk a „látom, hogy nagyon mérges vagy” mondat innen jött, és működik, akkor is, ha az ember kicsit hülyén érzi magát közben. Mikor olvasd: amikor a gyerek már beszél, és te már kiabálsz.
Philippa Perry Bárcsak olvasták volna ezt a könyvet a szüleink című könyve más úton indul: azzal kezdi, hogy a saját gyerekkorodról kérdez. Mit hoztál a szüleidtől, mi az, amire úgy reagálsz, mint ők, és miért. Az alaptétel, hogy a hiba nem az, ha elrontasz valamit a gyerekkel, hanem az, ha nem teszed helyre; a jóvátétel többet számít a tökéletességnél. Sok anya mesélte, hogy ez volt az első könyv, ami után kevesebbet szorongott. Mikor olvasd: terhesen vagy az első évben, amikor még van benned kíváncsiság arra, honnan jössz.
Amit érdemes elkerülni
Nincs feketelistánk, de van két műfaj, amivel sok anya rosszul járt. Az egyik a szigorú módszerkönyv, ami percre pontos alvási és etetési rendet ígér, és azt sugallja, hogy akinél nem jön be, az rosszul csinálta. Ezek egy bizonyos típusú gyerekkel és egy bizonyos típusú anyával működnek, a többieknek csak szorongást okoznak. A másik a tökéletes anyaság naplója, akár könyvben, akár képernyőn, ahol minden reggel zabkása van gyümölccsel, és a gyerek önként pakol. Ezeket érdemes kirakatként olvasni, és a kirakat előtt nem kell rosszul érezned magad.
A jó könyv az anyaságról azt üzeni, hogy nem vagy egyedül azzal, amit érzel.
A polcunkon a legtöbbet forgatott könyvnek megtört a gerince, pedig egyáltalán nem a legokosabb. A fürdőkád szélén olvastuk, a szoptatós párnán, a bölcsődei beszoktatás alatt a folyosón. Ha van egy könyv, amit ebből a listából elővennél, válaszd azt, amelyik éppen a te hetedhez illik: az elsőhöz Perryt, a harmadik hónaphoz Kiss Noémit, a dackorszakhoz Fabert és Mazlisht, egy nyugodt estéhez pedig, amikor már mersz magadra nézni, Ferrantét. A többi ráér. A gyerek úgysem olvassa el helyetted, de egyszer talán leveszi a polcról, és megkérdezi, miért van ennyi szamárfül a huszadik oldalon.
