Koncert gyerekkel: mikortól, hová, és mi legyen a fülével
Gyerekkoncert vagy felnőtt koncert, hordozóban vagy a vállon, fültokkal vagy anélkül? Mikortól érdemes, hová menjetek először, és hogyan lesz a zene tényleg közös élmény az egész családnak.
A fesztivál kapujában állunk, a gyerek a párom vállán, fején egy neonzöld fültok, amiben úgy néz ki, mint egy nagyon kicsi repülőtéri rakodómunkás. Egy mellettünk álló pár megkérdezi, hogy nem túl kicsi-e még ehhez. A gyerek közben már a színpad felé mutogat, mert valaki dobol, és ő a dobot nagyon komolyan veszi. Hogy túl kicsi-e, azt egy óra múlva fogjuk megtudni, és a válasz évek óta ugyanaz: attól függ, mit várunk tőle.
A koncert gyerekkel egészen más műfaj, mint a koncert gyerek nélkül, és aki ezt az első alkalommal elfogadja, az jól fog szórakozni. Aki viszont azt szeretné, hogy minden úgy legyen, mint régen, csak most egy gyerek is ott van, az a harmadik számnál már a kijárat felé tolja a babakocsit. Ez az írás arról szól, hogyan találd meg a kettő között azt a koncertet, ami tényleg működik: mikortól, hová és mit csinálj a füleivel.
Gyerekkoncert vagy felnőtt koncert?
Van egy fontos különbség, amit kívülről nehéz látni. A gyerekkoncerten a gyerek a közönség: a zenészek hozzá beszélnek, a dalok rövidek, lehet felállni, táncolni, középen üvölteni, hogy „még egyszer”, és senki nem néz csúnyán, ha a harmadik számnál kimentek pisilni. A felnőtt koncerten te vagy a közönség, és a gyerek a kísérőd, aki jó esetben élvezi, rossz esetben tűri. Mindkettő lehet jó, csak másra valók.
Az első koncertnek a legtöbb családnál a gyerekkoncert a jobb választás, mégpedig azért, mert ott tanulja meg, mi az, hogy koncert: hogy van színpad, van hangosítás, vannak sokan, és ez együtt jó. Sok városi könyvtár, művelődési ház, játszóház és fesztivál családi programjában vannak délelőtti gyerekkoncertek, ahol a hangerő emberi, a padló tiszta, és a többi szülő is pontosan érti, miért kell valakit a szám közepén kivinni. Ha itt jól érzi magát, lehet lépni.
A felnőtt koncertre akkor érett a gyerek, amikor már ki tud ülni egy hosszabb, számára nem mindig érdekes dolgot, és ha mégsem, akkor azt szavakkal jelzi. Ez nagyjából akkor jön el, amikor már nem muszáj a karodban lennie végig. A szabadtéri, nappali, családbarát koncertek a legjobb átmenet: van hely futkározni, a hang messziről is hallatszik, és ha a gyerek tíz perc után inkább a füvet tépkedi, az sem kudarc: ő is ott volt, és hallotta.
Mi legyen a fülével?
Erről a legkevesebbet beszélünk, pedig ez a legfontosabb. A gyerek füle érzékenyebb, mint a tiéd, és a hangos koncert, különösen a színpad vagy a hangfal közelében, kisgyereknél árthat a hallásnak. Ezért a gyerekméretű hallásvédő fültok nem túlzás, hanem alapfelszerelés, ugyanúgy, mint a naptej. Ne a saját fülhallgatódat tedd rá, és ne is a füldugót, ami a kicsi hallójáratban nem jó. Kifejezetten gyerekeknek készült, zárt fültok kell, ami nem szorít és nem csúszik le.
A fültokot érdemes még otthon megszoktatni, mert egy síró gyerekre a helyszínen már nehéz felvarázsolni. Legyen játék, viselje a hangos porszívó mellett, a nagyobb tesó dobolása közben, bármikor, amikor otthon zaj van. Ha a koncerten folyton lekapja, és nem hajlandó visszatenni, az azt jelenti, hogy vagy hátrébb kell menni, vagy haza. A hallás nem jön vissza, a koncert igen.
A másik aranyszabály a helyválasztás. A hangfalak előtt, a színpad közelében a hang fizikailag is üt, ezt a gyerek a mellkasában érzi, és ettől sokan megijednek. Hátul, oldalt, egy fánál vagy a kerítés mellett a zene ugyanúgy hallatszik, de a gyerek lát, le tud ülni, és a világ nem rezeg körülötte. Ha fesztiválon vagytok, nézd meg előre, hol van a családi zóna vagy a csendes sarok, és induljatok onnan.
Jó tudni
A gyerek sokszor nem azt mondja, hogy fáj a füle, hanem azt, hogy nem akar ott lenni, kapaszkodik, befogja a fülét vagy sír. Vedd jelzésnek, ne rosszalkodásnak. Ha koncert után azt mondja, hogy cseng vagy dugult a füle, pihentessétek a hallását néhány napig, és ha a panasz nem múlik, forduljatok orvoshoz.
A koncertnap logisztikája
A gyerekes koncertnapon a koncert körüli három óra legalább olyan fontos, mint maga a koncert. Reggel aludjon ki, délben egyen rendesen, és ha még szokott, aludjon délután, akkor is, ha ezért később indultok. Egy fáradt, éhes gyerek a legjobb zenekart is utálni fogja, és joggal. Vigyél vizet, rágcsálnivalót, egy vékony pokrócot, amire le lehet ülni, és egy réteg ruhát többet, mint gondolnád, mert este a mezőn hideg van, és te a koncert alatt nem fogsz fázni, ő viszont igen.
A legfontosabb szabály: terv a kijáratra. Beszéljétek meg a pároddal, ki az, aki kiviszi a gyereket, ha elég volt, és hol találkoztok. Ha ketten vagytok, válthattok is: az egyik szülő nézi a kedvenc számait elöl, a másik a gyerekkel hátul kavicsot gyűjt, aztán csere. Így senki nem marad le mindenről, és a gyerek sem érzi, hogy ő a program akadálya.
Hordozóban az egészen kicsik tényleg végigalusznak egy szabadtéri koncertet, ha hátul vagytok és rajta a fültok. Babakocsival viszont tömegben nehéz, és a kerekek között mások lába van. Ha babakocsival mentek, a szélén maradjatok, és nézzétek meg előre, be lehet-e egyáltalán vinni.
Amikor közös lesz
A legjobb pillanat az, amikor a gyerek egyszer csak felismeri a dalt. Otthon hallotta tőletek a konyhában, az autóban, és most ugyanaz szól egy színpadról, ezer ember énekli vele, és ő ránéz rád azzal az arccal, hogy ezt te tudtad? Ez a pillanat megér minden pokrócot, fültokot és félbehagyott számot. Ezért érdemes otthon előre hallgatni a zenekart, amelyiknek a koncertjére mentek, mert a gyereknek az ismerős dal jelenti az igazi élményt.
Néhány év múlva ő fog kérni koncertet, és nem feltétlenül olyat, amire te mennél. Akkor jön el az idő, amikor te viseled a fültokot, és hátul állsz, kaviccsal a kezedben, de ez egy másik írás. Addig is arra a kérdésre, hogy nem túl kicsi-e még, nálunk mindig ugyanaz a válasz: ha jól választjátok meg, hová mentek, és időben indultok haza, akkor pont jó korban van hozzá.
