Az évszakok ünnepei a családban: napforduló, Luca-nap és a saját hagyományaink
Luca-búza a tányéron, gyertyás vacsora a napfordulón, lámpás séta Márton-napkor: az évszakok ünnepei kisgyerekes családban és az, hogyan lesz belőlük a saját családi naptáratok.
December tizenharmadikán reggel a gyerek egy tányérnyi földbe nyomkodja a búzaszemeket, és minden egyes szemnek nevet ad. Nem érti, miért pont ma, és nem is érdekli; azt érti, hogy karácsonyra ebből zöld fű lesz, és hogy a tányér az övé. Két héttel később, amikor a fenyő alatt ott áll a zöldellő búza egy piros szalaggal, úgy mutatja meg a nagyszülőknek, mintha ő találta volna fel a kertészetet. Ez a Luca-búza, és ez az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy egy kisgyerek megérezze: az évnek ritmusa van, és a család együtt lépked benne.
A naptári év tele van ilyen fogódzókkal, csak a legtöbbjüket elfelejtettük. A nagy ünnepek, a karácsony, a húsvét megmaradtak, de a kisebb, évszakokhoz kötött szokások, a Márton-napi lámpás, a tavaszi zöldág, a nyári napforduló tüze, a szüret, lassan kikoptak a városi családokból. Pedig pont ezek azok, amikből könnyű sajátot építeni, mert nem kell hozzájuk ajándék, csak egy délután és egy kis odafigyelés. Megnézzük, melyik évszak mit kínál, és hogyan lesz belőle a ti családi naptáratok.
Tél: a fény visszatérése
A tél a legünnepdúsabb évszak, és ezen nem kell csodálkozni: amikor délután négykor sötét van, az ember fényt gyújt, és meséket mond. A Luca-nap, december tizenharmadika, a népi hagyományban a leghosszabb éjszaka napja volt a régi naptár szerint, innen a sok hozzá kötődő szokás: a Luca-búza vetése, a Luca-szék faragása, amit minden nap egy kicsit kellett készíteni karácsonyig, és a különféle jóslások, amiket ma már inkább mosolyogva emlegetünk. A kisgyerekes családban a búza a legjobb választás: olcsó, látványos és a gyerek maga gondozza. A zöld fű karácsonyra a visszatérő életet jelképezi, és ha ezt elmondod neki, talán még nem érti, de a képet magával viszi.
A téli napforduló, december huszonegyedike körül, az év legrövidebb napja, és onnantól minden nap egy kicsit hosszabb. Ezt ünnepelni egyszerű: azon az estén gyújtsatok több gyertyát, mint máskor, és mondjátok ki, hogy mától jön vissza a fény. Egy ismerős család ilyenkor sötétben vacsorázik, csak gyertyával, és mindenki elmond egy dolgot, amit szeretne a következő évben. A gyerekek ezt annyira szeretik, hogy ősszel már kérdezik, mikor lesz a „sötét vacsora”. Karácsony és szilveszter után a tél a farsanggal zárul, amit kisgyerekkel nem lehet kihagyni: jelmez, fánk és a telet búcsúztató zaj, amiből a gyerek sosem kap eleget.
Tavasz: a zöld és a víz
A tavasz a növekedés évszaka, és a hagyományok is erről szólnak. A tavaszi napéjegyenlőség március huszadika körül van, amikor a nappal és az éjszaka egyforma hosszú; ezt kevesen ünneplik, pedig jó alkalom a kertészkedésre: ültessetek valamit, akár egy cserép petrezselymet az ablakba, és a gyerek figyelheti, hogyan nő a nappalokkal együtt. A húsvét a tojásfestéssel és a locsolkodással amúgy is megvan a legtöbb családban, de hozzá lehet tenni a zöldágazást: friss ágat hoztok be a lakásba, ami sok vidéken tavaszköszöntő szokás volt.
Május elseje a májusfa napja, és bár a legtöbb városi család nem állít fát, egy szalagokkal feldíszített ág a teraszon vagy a kertben tökéletesen megteszi. A pünkösd a pünkösdi királlyal és a rózsával szintén tele van olyan elemekkel, amiket egy óvodás élvez: verseny, korona, virág. Ezekből is elég egyet választani, és azt évről évre ugyanúgy megcsinálni, mert az ismétléstől lesz belőle hagyomány.
Jó tudni
A népi ünnepek dátumai két naptárból keverednek: a csillagászati fordulópontok, a napfordulók és napéjegyenlőségek, évről évre egy-egy napot mozoghatnak, a jeles napok, mint Luca vagy Márton, viszont fix dátumhoz kötöttek. Ha a családi naptárat építitek, a fix napokat könnyebb megjegyezni, a napfordulóhoz pedig elég egy „ezen a héten” megközelítés: a gyerek nem fogja számon kérni a percet.
Nyár: a tűz és a víz
A nyári napforduló június huszonegyedike körül az év leghosszabb napja, és a néphagyomány Szent Iván éjjelén, június huszonnegyedikén tűzzel ünnepelte: tűzugrás, éneklés, virágkoszorú. A tűzugrást kisgyerekkel ne próbáljátok, de egy kerti tűzrakás, egy szalonnasütés, egy este, amikor kivételesen fent lehet maradni, amíg be nem sötétedik, ugyanazt a jelentést hordozza. Mivel ilyenkor csak késő este sötétedik, ez a gyerekeknek maga a csoda: „még mindig világos van, és még mindig fent vagyok”.
A nyár másik eleme a víz, és ehhez elég egy saját szokás. Az első tóban fürdés, az első dinnye, az első hazai eper mind olyan pillanat, amit meg lehet jelölni: egy fotóval mindig ugyanott, egy mondattal, egy közös kiáltással. Az aratás és a kenyérsütés, az augusztusi új kenyér ünnepe is ide tartozik; ha egyszer egy nyáron a gyerekkel együtt dagasztotok és sütötök egy kenyeret, az nagy eséllyel hagyomány lesz, mert a kenyérsütés gyerekkel minden alkalommal élmény.
Ősz: a termés és a lámpás
Az ősz a szüret és a betakarítás ideje, és ezt a városi gyerek is átélheti: egy szedd magad gyümölcsös, egy almaszüret a nagyinál, egy tök, amit nem faragunk, hanem sütünk. A szüreti mulatság sok faluban ma is él, felvonulással, zenével, és kisgyerekkel ez remek délutáni program. Otthon pedig a befőzés: egy üveg lekvár, amit a gyerek is kavart, és amit télen, a Luca-búza mellett nyittok ki.
November tizenegyedike Márton napja, a liba és a lámpás ünnepe. A lámpás felvonulás az óvodákban az utóbbi években újra népszerű lett, és otthon is könnyű: egy befőttesüveg, színes selyempapír, egy mécses és sötétedés után egy séta az utcában. A gyerek viszi a saját fényét az őszi sötétben, és ez a kép valahogy pontosan összefoglalja az egész évszakot. A libasült nem kötelező, a libazsíros kenyér is megteszi.
Így lesz belőle a ti naptáratok
Nem kell mindet megtartani, sőt, ne is próbáljátok. A legjobb családi naptárakban évszakonként egy-két fix pont van, amire mindenki számít, és aminek megvan a maga mozdulata: Luca-búza, sötét vacsora, kerti tűz, lámpás séta. Írjátok fel őket egy falinaptárba vagy egy közös jegyzetbe, és a gyerek maga fogja figyelmeztetni, ha közeledik. A hagyomány nem attól hiteles, hogy pontosan úgy csináljátok, ahogy a dédszülők, hanem attól, hogy háromszor egymás után ugyanúgy csináltátok, és a negyedik évben már a gyerek kéri. Az évszakok körbeérnek, és minden fordulónál ott vagytok együtt. Ennél több nem is kell egy naptártól.
