ÉletmódKedd délután, a hűtőnek dőlve, egy lenvászon ruhás anyát nézek a telefonomban. Az összehasonlítás csapdájáról, a kiválogatott valóságról és egy egymondatos esti módszerről, amivel a saját napomat látom.
ÉletmódA gyes vége után a tükörben egy ismeretlen nő áll egy régi blézerben. Az otthon töltött évek utáni identitáskérdésekről, a saját érdeklődés lassú visszaszerzéséről és a türelemről magaddal.
ÉletmódA zuhany alatt indul a lista: tornazsák, csekk, tej, védőnő, nagymama, bűntudat. Belső monológ az anyai fejben zajló számontartásról, és egy nevetségesen egyszerű módszer, amivel kikerül a fejedből.
ÉletmódHuszonhét hónap után az első éjszaka a gyerek nélkül: a háromszor átpakolt táska, a lista a hűtőn, az idegen csend, a bűntudat és a hazaérkezés, ahol a gyerek palacsintát evett tovább.
Életmód„És te mit csinálsz egész nap?” A kérdés a vasárnapi ebédnél jóindulatú, a válasz mégis elakad. A láthatatlan munkáról, a kérdés mögötti szándékokról és a rövid válaszokról, amik nem védekeznek.
ÉletmódAz iskolakezdés utáni első reggel az anyák újéve. Miért szeptemberben kezdődik az anyák éve, és mit kezdj a visszakapott órákkal, hogy novemberre is maradjon belőlük valami?
ÉletmódMindenkinek tudod, mit vegyél, csak magadnak nem. Miért nehéz anyaként kívánni, miért lesz a „semmiből” serpenyő, és hogyan kérj időt, alvást és figyelmet úgy, hogy tényleg meg is kapd.
ÉletmódTizenegy hét, egy kockás füzet és két anya, aki mindkettő szerint rosszul csinálja. A táborok miatti bűntudat, az otthon töltött nyár csapdája, és hogy mitől lesz jó a nyár, ha nem a programoktól.
ÉletmódPercre pontos jegyzőkönyv egy hétköznap reggelről, amikor senki nem sírt, a cipő felment, és a kávét ülve ittam meg. Meg a kiderülő tanulság: nem szerencse volt, hanem az esti én munkája.