Családi fotózás: hogyan készülj, hogy a kép rólatok szóljon, ne a ruhákról

A telefonodban négyezer kép van a gyerekről. Alvó, kásás, homokozós, fürdős. És egy sem, amin rajta vagy te is. Amin az egész család egyszerre rajta van, kinyújtott kar és tükör nélkül, úgy, ahogy egy nap majd a gyerek is szívesen nézi vissza. Valahol itt szokott felmerülni a gondolat, hogy jó lenne egy rendes családi fotózás.

Aztán jön a második gondolat: ehhez ruhát kell venni, össze kell hangolni, időpontot kell találni, és mi lesz, ha a gyerek pont akkor rendez jelenetet. A család fotózása sok fejben egyenlő a stresszel, pedig a jó kép pont attól lesz jó, hogy nem látszik rajta a készülődés. Csak ti látszotok rajta.

Ebben a cikkben végigmegyünk azon, mire érdemes figyelni, mielőtt kiválasztod a fotóst, mit vegyetek fel, hogyan kezeld a gyerek kedvét a helyszínen, és miben más a kisbaba fotózása.

Előbb a fotós, aztán minden más

Nem a ruhákkal kell kezdeni, hanem azzal, hogy milyen képet szeretnél. Nézd meg a fotósok portfólióját, és figyeld, mit érzel a képeiknél. Vannak, akik beállított, letisztult, stúdiós képeket készítenek, és vannak, akik inkább dokumentálnak: a család sétál, nevet, a gyerek éppen elesik és felkel, és ebből lesz a kép. Egyik sem jobb a másiknál, csak más. Az a kérdés, melyiket tennéd ki a falra.

Nézd meg azt is, van-e a portfólióban kisgyerek. Aki esküvőt fotóz gyönyörűen, nem biztos, hogy tud mit kezdeni egy kétévessel, aki a harmadik percben elindul a tó felé. A gyerekekkel rutinosan dolgozó fotós nem ijed meg a sírástól, nem kéri, hogy mindenki egyszerre nézzen a lencsébe, és tud játszani a gyerekkel, miközben fényképez.

Beszéljétek meg előre, mi a cél: fali kép, nagyszülőknek ajándék, vagy csak egy sorozat, ami megmarad. Ebből derül ki az is, hány képet kapsz, milyen formában és mennyi idő alatt. Ha valamit nem értesz az ajánlatban, kérdezz rá, a jó fotós örül, ha tudja, mit vártok.

A család fotózása: időpont és helyszín

A fotósok szeretik a késő délutáni, lágy fényt. A gyerekek viszont késő délután fáradtak, éhesek, és az utolsó energiájukat a fűre vetődve használják el. Itt a gyerek fontosabb a fénynél: válassz olyan időpontot, amikor a kicsi általában kiegyensúlyozott, ez sok családnál a délelőtt. Egy tapasztalt fotós ezt megérti, és tudja, hogy egy szép reggeli fény is remek.

A helyszín legyen olyan, ahol a gyerek szabadon mozoghat. Egy park, egy mező, egy erdei ösvény, a nagyszülők kertje, a saját lakásotok. Az otthoni fotózás sokaknak furcsa gondolat a szanaszét hagyott játékok miatt, pedig pont ettől lesz igazi. A gyerek a saját ágyán ugrál, te a konyhában főzöl, és évek múlva ez a lakás lesz az, amire emlékezni akartok.

Ha tél van vagy esik, a stúdió is jó választás, csak tudd, hogy ott kevesebb a mozgástér, és a gyereknek nehezebb megérteni, miért nem szaladhat el. Ilyenkor rövidebb fotózást érdemes kérni.

Ruhák: összehangolva, egyenruha nélkül

Az egyforma fehér pólók és farmerek korszaka lejárt, és ez jó hír, mert amúgy sem állt jól senkinek. Ma inkább összecsengő színekben gondolkodnak a fotósok: válassz két-három színt, amik illenek egymáshoz, és ezeken belül mindenki azt veszi fel, ami jól áll neki. Egy bordó, egy krém és egy sötétkék például remekül működik együtt, akkor is, ha az egyik gyereken kötött ruha van, a másikon nadrág.

Kerüld a nagy mintákat, a feliratos pólókat és a rajzfilmfigurákat, mert a képen ezek viszik el a figyelmet az arcokról. A gyereknél ez sokszor harc, ezért érdemes előre bevonni: két elfogadható lehetőség közül választhat. Így az övé a döntés, és nagyobb eséllyel marad is rajta a ruha.

A legfontosabb szabály, hogy mindenki kényelmesen érezze magát. Egy merev gallér, egy szűk cipő, egy új harisnya, ami csúszik, mind látszik a képen. A kényelmes ruhában mozgó, nevető gyerek sokkal szebb, mint a kis öltönyben feszengő. És neked is: vedd fel azt, amiben szereted magad, nem azt, amit a fotózásra vettél, és otthon rájössz, hogy nem a tiéd.

A gyerek kedve a helyszínen

Készülj fel rá, hogy a gyerek nem fog pózolni. Ebben nincs rosszaság: egy kétéves egyszerűen nem tudja, mit jelent a „nézz ide és mosolyogj”, egy négyéves pedig tudja, és pont ezért nem akarja. A gyerekfotósok ezt ismerik, és nem is ezt kérik. Hagyd, hogy játsszon, és bízd a fotósra, hogy elkapja a pillanatot.

Vigyél magaddal tartalékot: váltóruhát, egy kis uzsonnát, ami nem maszatol, vizet, egy kedvenc játékot vagy könyvet. Ha a gyerek sírni kezd, ne erőltesd, kérj egy rövid szünetet. Tíz perc szaladgálás után gyakran minden rendben, és a fotós közben lefényképezi a fűben ülő, nyugodt pillanatot, ami végül a kedvenc kép lesz.

A legtöbb szülő a fotózáson feszült, mert szeretné, ha jól sikerülne, és ezt a gyerek azonnal megérzi. Ha te nevetsz, ő is lazább lesz. Ha te végig azt hajtogatod, hogy „gyere ide, ülj le, ne azt, nézz ide”, a képen egy ideges anya lesz egy ideges gyerekkel. Engedd el, a fotós dolga, hogy képet csináljon, a tiéd, hogy jól érezd magad a családoddal.

A kisbaba fotózása: más szabályok

A kisbaba fotózása külön műfaj. Az újszülöttfotózást általában az első hetekre időzítik, amikor a baba még sokat alszik, és könnyen hagyja magát összegömbölyíteni. Itt a biztonság az első: a babát soha nem szabad olyan helyzetbe tenni, amit magától nem tartana meg, és minden beállításnál ott legyen egy felnőtt keze a közelben, akkor is, ha a végső képről ezt később eltüntetik.

Kérdezd meg a fotóst, hogyan melegíti a helyiséget, mennyi időt tervez, és mi történik, ha a baba enni kér a közepén. A jó babafotós nem siet, számol a szoptatással, a pelenkacserével és azzal, hogy a baba nem mindig alszik el, amikor kéne. Ha a fotós sürget vagy erőlteti a beállítást, az nem jó jel.

Néhány hónapos babánál, amikor már tartja a fejét és mosolyog, egészen más képeket lehet készíteni: a hason fekvő, érdeklődő baba, a szülő vállán elalvó baba, a nagymama ölében nevető baba. Ezek a képek talán nem olyan „kellékesek”, de sokszor közelebb állnak ahhoz, amilyen a kicsi tényleg volt.

Egy dolog a végére, mert sokan elfelejtik: te is legyél rajta a képeken. Az anyák hajlamosak a fotós mögé állni, mert nem érzik magukat elég kipihentnek, elég rendezettnek, elég bárminek. A gyereknek húsz év múlva nem az lesz a fontos, hogy milyen volt a hajad. Az lesz, hogy ott voltál vele, és látszik, mennyire szeretted.

Ha a fotózás végén az az érzésed, hogy jó volt együtt lenni, sikerült. A képek ezt az együttlétet fogják őrizni, és évek múlva már senki nem emlékszik rá, milyen pulóver volt rajtatok.