Óvodás játékok otthonra, amikhez nem kell semmit venni

Szombat délután, szakad az eső, a nappali közepén egy játékosláda, aminek a tartalma tegnap még elég volt, ma viszont semmire sem jó. A négyéves a kanapé háttámláján lóg fejjel lefelé, és közli, hogy unatkozik. Te a konyhában állsz egy fakanállal, és arra gondolsz, hogy a múlt héten még vettél valami újat, ami másfél napig volt érdekes.

Szerencsére a legjobb óvodás játékok tényleg nem a boltban vannak. Egy három-hat éves gyereknek a saját fantáziájára és egy felnőttre van szüksége, aki beszáll az első öt percre. A többi már megy magától, ha vannak kéznél eszközök, és ezek az eszközök szinte mindig ott vannak a konyhafiókban, a papírkosárban vagy a szekrény tetején.

Összegyűjtöttük azokat a játékokat, amik sok családnál előkerülnek esős napokon, betegség idején vagy egyszerűen egy fáradt csütörtök délután, és amikhez elég egy pokróc, néhány papír, pár konyhai eszköz meg egy kis kedv.

Szerepjátékok, amik egy fakanállal kezdődnek

Az óvodáskor a szerepjáték nagy korszaka. A gyerek ekkor dolgozza fel, amit a világból lát: a boltot, az orvost, a buszvezetőt, az óvó nénit, és persze téged. Ehhez nem kell bolti pénztárgép. Egy konyharuha az asztalon, rajta néhány tészta, alma és doboz, a pénz pedig gombokból vagy papírfecnikből lesz. Te vagy a vevő, aki mindig elfelejt valamit, a gyerek az eladó, aki ezt szigorúan kezeli.

Az orvosos játékhoz elég egy gézdarab, egy kanál mint nyelvlapoc és egy plüss mint beteg. A boltos és az orvosos játék azért is jó, mert a gyerek a saját félelmeit is eljátssza benne, és látod, mi foglalkoztatja. Ha a plüssmaci mindig oltást kap, az nem véletlen.

A konyhai eszközökből zenekar is lesz: két fedő a cintányér, a fazék a dob, a fakanál a dobverő. Ez hangos, igen. Cserébe tíz perc alatt kifárad tőle a gyerek, és a ritmusjáték közben az is tanulható, hogy mikor kell halkan és mikor hangosan játszani. Egy „alszik a baba, halkan” játék a hangerőszabályozás legjobb iskolája.

Mozgásos óvodás játékok, ha kicsi a lakás

Az óvodásnak mozognia kell, és esős napon ez a lakásban történik. A pokróc a legsokoldalúbb eszköz: földre terítve sziget, amire csak ugrani lehet, két székre feszítve barlang, összecsavarva pedig gerenda, amin egyensúlyozni kell. Egy sorba rakott párnákból folyó lesz, amin kövek vannak, és csak a kövekre szabad lépni.

A papírból gyűrt labda meglepően jó: nem törik tőle semmi, és lehet vele célba dobni egy lavórba, mosókosárba vagy a nyitott ajtón át. Ha kettőt gyűrtök, versenyezhettek, hogy ki talál be többször ötből. Ebből lesz később a számolás is, mert a gyerek maga akarja majd írni a pontokat.

A ragasztószalag-pálya a padlón az egyik legegyszerűbb és legtartósabb játék: egy egyenes csík, amin végig kell menni, egy cikcakk, ami nehezebb, egy spirál, aminek a közepén kincs van. Festőszalagot használj, mert az nem hagy nyomot a parkettán. Ugyanez a szalag másnap ugrópálya lesz, harmadnap autóút a kisautóknak.

Figyelemfejlesztés papírral és konyhafiókkal

A figyelemjátékok szelídek és csendesek, ezért az esti órákra is jók. A legegyszerűbb a „mi változott” játék: öt tárgyat tesztek az asztalra, a gyerek megnézi, kimegy, te egyet elveszel vagy kicserélsz, ő pedig kitalálja, mi történt. Három tárggyal kezdjétek, és menjetek nyolcig, ahogy ügyesedik.

A konyhafiók válogatós játéknak is kiváló. Egy tálca, rajta kanalak, villák, kupakok, csipeszek összekeverve, a gyerek feladata pedig szétválogatni, aztán nagyság szerint sorba rakni, aztán megszámolni. A tésztaválogatás még jobb: többféle száraztészta egy tálban, egy tojástartó, és minden formának megvan a helye. Közben fejlődik a finommotorika, a figyelem és a számolás, anélkül, hogy bárki fejlesztésnek nevezné.

Papírból a legegyszerűbb a tépés és a ragasztás. Régi újságból vagy reklámújságból színes darabokat tépni, aztán egy nagy lapra ragasztani belőlük egy képet, az egy teljes délután. A tépés a kéz erejét is fejleszti, a ragasztás a türelmet. Ollót négyévestől lehet adni, kerek végűt, és eleinte csak csíkokat vágjon.

Mesélős játékok, amikhez egy könyv sem kell

Az óvodás mesék nemcsak este, könyvből szólhatnak. A legjobb mesélős játék a közös történet: te mondasz egy mondatot, a gyerek egyet, és így épül a mese, amiben a sárkány véletlenül mindig a gyerek nevét viseli. A felnőtt dolga, hogy néha meglepő fordulatot hozzon be, mert az óvodás a tizedik mondatnál már ismételni kezdi magát.

A „mesedoboz” játék egy cipősdobozból áll, amibe öt-hat apró tárgyat teszel: egy kulcs, egy gomb, egy kiskanál, egy kavics, egy kisautó. A gyerek becsukott szemmel kihúz egyet, és azzal kell folytatnia a mesét. Ez egyszerre figyelem, szókincs és fantázia, és a tárgyak cserélésével hetekig új marad.

Az árnyjáték a konyhai falon egy zseblámpával és a kezetekkel szintén mese. A gyerek nyuszit mutat, te farkast, és már megy is a történet. Sötétben, fekvés előtt ez megnyugtató, mert halk és lassú, és a lámpa kikapcsolása természetes lezárás.

Ha papír és olló is van otthon, tíz perc alatt kész a házi memóriajáték: egy lapot nyolc-tíz egyforma kártyára vágtok, minden mintából kettőt rajzoltok (nap, alma, autó, ház, akár csak színes pöttyök), aztán lefordítva kiterítitek az asztalon. A hároméves eleinte három-négy párral játssza, a nagyobb már a teljes paklival, és azt is élvezi, hogy ő rajzolta a lapokat. A saját készítésű kártyákra sokkal jobban vigyáz, mint a boltira.

Hogyan indítsd el, hogy aztán egyedül is menjen?

A legtöbb szülő ott csúszik el, hogy odaadja az eszközöket és visszamegy a konyhába. Az óvodásnak az első öt perc közös játék kell: te kezded, te vagy az első vevő, te lépsz először a pokrócszigetre. Amikor látod, hogy belemerült, akkor léphetsz hátrébb, először csak a szoba másik felébe, aztán a konyhába.

• Egyszerre csak egy játékot pakolj elő, a többi maradjon rejtve, mert a választék elveszi a kedvet.
• Hagyd, hogy a gyerek változtasson a szabályokon, az ő változata általában jobban illik az ő korához.
• A rendrakás legyen a játék része, a boltot „bezárjuk”, a tésztát „elszállítjuk”, és máris nincs belőle harc.
• Ne javítsd ki a játékot, ha nem úgy játszik, ahogy te elképzelted. A kanál lehet rakéta is.

És ha mégis unatkozik? Az sem baj. Az unalom az óvodásnál a saját ötlet előszobája, és aki tíz percig unatkozhat, az a tizenegyedik percben gyakran kitalál valamit, ami jobb, mint bármi, amit te hoztál volna.

A ládában lévő játékok maradnak a helyükön, a fakanál pedig visszakerül a fiókba. Holnap megint fakanál lesz, de hogy mikrofon, kard vagy varázspálca, azt majd a gyerek dönti el.