Gyereknevelési könyvek, amik nem rontják el a napodat: egy anya olvasónaplója

Az éjjeliszekrényemen jelenleg hat gyereknevelési könyv áll egymáson. Az alsó kettőt még a terhesség alatt vettem, a felsőt a múlt héten, mert egy anyuka a játszótéren azt mondta, ettől megváltozott az élete. Mindegyikben van könyvjelző, egyikben sem a végénél. Este, amikor végre leülnék olvasni, kinyitom valamelyiket, elolvasok három oldalt arról, hogy mit kellene másképp csinálnom, és elalszom azzal az érzéssel, hogy ma is elrontottam valamit.

Ha ismerős, akkor ezt a cikket neked írtam. Nem szeretnék még több címet tenni a halomra, inkább rendet raknánk benne végre. Egy gyereknevelési könyv ugyanis nem használati utasítás a te gyerekedhez, hanem egy ember gondolkodásmódja, amit érdemes ismerni, és érdemes tudni, mikor nem érvényes rád. Ha tudod, melyik szerző honnan beszél, sokkal könnyebb kivenni belőle azt az egy mondatot, ami tényleg segít, a többit pedig nyugodt szívvel otthagyni.

Végigvesszük a legismertebb irányzatokat és azokat a könyveket, amik a magyar anyák polcán a leggyakrabban megfordulnak, röviden és bűntudatmentesen. A végén pedig arról is lesz szó, hogyan olvass úgy, hogy a könyv tényleg segítsen.

Miért rontja el a napodat egy gyereknevelési könyv?

A legtöbb nevelési könyv egyetlen rendszert mutat be, a rendszer pedig a példáiban mindig működik. A könyvbeli gyerek az ötödik oldalon lenyugszik, a könyvbeli anya pontosan a megfelelő mondatot mondja, a könyvbeli apa pedig hazaért időben. A te konyhádban közben a hároméves a padlón fekszik, mert a kék pohár a mosogatógépben van, és egyetlen szerző sincs ott, hogy megmutassa, most mi jön.

A másik gond, hogy a könyvek egymásnak is ellentmondanak. Az egyik szerint a következetes keretek a legfontosabbak, a másik szerint a keretek maguk a probléma. Ha mindkettőt egy hónapon belül olvasod, az eredmény általában az, hogy semelyikben nem hiszel, magadban pedig a legkevésbé. Pedig a két könyv valószínűleg más korosztályról, más családtípusról vagy más évtizedről beszél.

Ezért érdemes a könyveket inkább beszélgetőtársnak tekinteni, mint tanárnak. A jó beszélgetőtárssal is lehet vitatkozni, és nem kell minden mondatát megfogadni ahhoz, hogy gazdagabban állj fel az asztaltól.

A magyar klasszikusok: Vekerdy, Ranschburg, Pikler

Ha egyetlen magyar szerzőt említenek a nagymamák és a védőnők egyaránt, az Vekerdy Tamás. A „Kicsikről nagyoknak” kötetei és a „Jól szeretni” inkább beszélgetős, nyugtató írások, mint módszerkönyvek. A fő üzenetük az, hogy a gyereknek mindenekelőtt a szülő jelenlétére és elfogadására van szüksége, a fejlesztőprogramok ehhez képest ráérnek. Akkor olvasd, amikor úgy érzed, mindenki többet vár tőled, mint amennyit bírsz.

Ranschburg Jenő könyvei, például a „Szeretet, erkölcs, autonómia”, kicsit tudományosabbak, de szintén emberiek. Ő abban segít, hogy megértsd, miért viselkedik a gyerek úgy, ahogy, és honnan jön a dac, a félelem vagy a hazugság egy adott életkorban. Jó választás, ha szeretsz érteni is, nemcsak megoldani.

Pikler Emmi neve a legkisebbek szüleinek ismerős: a Lóczy-módszer lényege, hogy a baba a saját tempójában, külső siettetés nélkül tanul meg fordulni, ülni, járni, és közben a pelenkázás meg az etetés is nyugodt, figyelmes együttlét. Ha csecsemőd van, és az jár a fejedben, hogy mindent „fejleszteni” kellene, Pikler megnyugtat, hogy nem kell.

A nemzetközi nagyágyúk röviden

Thomas Gordon „P.E.T.” könyve az, amiből a legtöbb mai nevelési tanács származik, akkor is, ha nem mondják ki. Az énüzenet, az aktív hallgatás, a „kinek a problémája” kérdés mind innen jön. Száraz olvasmány, de rengeteget ad, ha a konfliktusok kezelésével küzdesz, akár a gyerekkel, akár a pároddal.

Adele Faber és Elaine Mazlish „Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje” című könyve a gyakorlatias párja: képregényes példák, konkrét mondatok, amiket másnap reggel ki lehet próbálni. Ha nem szeretsz elméletet olvasni, ezzel kezdd.

Jesper Juul „A kompetens gyermek” című könyve a dán irányzat alapja: a gyereket egyenrangú embernek tekinti, akinek a jelzései értelmesek, a szülő feladata pedig a személyes hitelességen alapuló vezetés. Nagyon felszabadító, de könnyű félreérteni: Juul nem azt mondja, hogy a gyerek dönt mindenről, hanem azt, hogy a felnőtt vállalja a saját döntéseit.

Daniel Siegel és Tina Payne Bryson könyvei, „A gyermeki elme” és a „Drámamentes fegyelmezés”, az agy fejlődése felől magyarázzák, miért nem lehet egy hisztiző kétévessel logikusan vitatkozni. Ha az segít neked, hogy értsd a biológiát, ezek jó könyvek, és rövid, megjegyezhető fogásokat adnak.

Philippa Perry „A könyv, amit bárcsak a szüleim is olvastak volna” kicsit más: nem a gyerekről szól, hanem rólad, a saját gyerekkorodról és arról, mit hozol onnan akaratlanul. Sok anya sír rajta. Este tízkor nehéz olvasmány, de talán a leghasznosabb, ha azt veszed észre, hogy ugyanazokat a mondatokat mondod, amiket utáltál gyerekként.

Melyik könyv melyik helyzetre való?

Nem kell mindet elolvasni. Sokkal okosabb azt kinyitni, ami épp a te mostani gondodra felel. Az alábbi táblázat ebben segít: a bal oldalon az, ami nálatok nehéz, a jobb oldalon az, akinél érdemes keresgélni.

A táblázat utolsó sora nem véletlen. Sok anya a gyereknevelési könyvek között keresi a megoldást, pedig a feszültség forrása a párkapcsolat. Egy jó párkapcsolati könyv, mint Gottman „A boldog házasság hét alapelve” vagy Chapman „Az 5 szeretetnyelv” című kötete, néha többet tesz a családi békéért, mint a tizedik módszertan a hisztiről. A gyerek ugyanis abból a légkörből él, ami kettőtök között van.

Hogyan olvass bűntudat nélkül?

Először is: ne elölről hátra. A nevelési könyvek többsége fejezetekre bontva is érthető, és semmi baj nincs azzal, ha csak azt a fejezetet olvasod el, ami a mai problémádról szól. A könyvjelző a huszadik oldalnál jól beosztott időt jelent, és semmiképp sem kudarcot.

Másodszor: olvasás közben kérdezd meg magadtól, hogy ez a szerző a te gyerekedet ismeri-e, vagy egy átlagot. Ha a könyvben leírt módszer a te gyerekednél nem működik, az nem azt jelenti, hogy rosszul csináltad. Egyszerűen a te gyereked nem átlag. Senkié sem az.

• Egy könyvből egyetlen mondatot vigyél magaddal, és azt próbáld ki egy hétig, mielőtt a következőt kinyitod.
• Ha egy könyv olvasás közben rosszabb anyának érzed magad, tedd le. A jó könyv erőt ad.
• Beszéld meg a pároddal, amit olvastál, különben két külön rendszer fut majd a lakásban.
• A „szakértői” hangvétel nem jelent igazságot: a könyv is csak egy vélemény, még ha jól is van megírva.
• A saját megérzésed is adat. Ha valami a könyvben ellentmond annak, amit a gyerekedről tudsz, a gyereked nyer.

Harmadszor: engedd meg magadnak, hogy regényt olvass. Komolyan. Egy anya, aki este húsz percig egy jó történetben van, másnap türelmesebb, mint az, aki a huszadik tanácsadó könyvet gyűri. A nevelési irodalom hasznos, de nem helyettesíti azt, hogy te is ember maradj, akinek van saját belső élete.

Az éjjeliszekrényen álló hat könyvből azóta kettő maradt. Az egyik Vekerdy, mert ha nagyon elfáradok, három oldal belőle olyan, mintha egy okos nagymama azt mondaná, jól csinálod. A másik egy krimi. Mindkettő neveléstan, csak másképp.