Gyerekkönyvek, amiket a felnőtt is szívesen olvas fel tizedszerre is

Van az a könyv, amit már csukott szemmel tudsz, és van az, amit te is várva vársz este. Mitől ilyen egy jó gyerekkönyv, hogyan ismered fel a polcon, és mit tegyél, ha a gyerek a rosszat szereti?

Gyerekkönyvek, amiket a felnőtt is szívesen olvas fel tizedszerre is
Fotó: Ron Lach / Pexels

„Ezt!”, mondja a gyerek, és a kezedbe nyomja ugyanazt a könyvet, mint tegnap, tegnapelőtt és az azt megelőző tizennégy estén. Te már mondod kívülről, néha ki is hagysz egy oldalt, hogy gyorsabb legyen, de nem lehet, mert ő is kívülről tudja, és javít. Ez a jelenet nagyjából minden családban lemegy, ahol van egy kétéves és egy könyvespolc.

Aztán ott van a másik élmény, amiről kevesebbet beszélünk, pedig a legjobb gyerekkönyvek pont erről ismerszenek meg. Amikor a gyerek elalszik a mese közepén, te pedig csendben kiolvasod, mert kíváncsi vagy a végére. Amikor egy mondat annyira jó, hogy felnőttként is elmosolyodsz rajta, és este a párodnak idézed. Amikor a századik felolvasásnál veszel észre egy apró rajzot a sarokban, amit eddig nem láttál.

A különbség a két élmény között nem a gyereken múlik, hanem a könyvön. Van gyerekkönyv, ami egyszer használatos, és van, ami évekig bírja a mindennapos olvasást. Érdemes megtanulni felismerni, melyik melyik, mert a gyerekszoba polca véges, az esték pedig drágák.

Mitől bírják a legjobb gyerekkönyvek a tizedik felolvasást is?

A jó gyerekkönyv első ismérve, hogy a szöveg hangosan is jó. Van ritmusa, van benne ismétlődés, amire a gyerek rá tud kapcsolódni, és vannak mondatok, amiket jó kimondani. Olvasd fel magadban hangosan a könyvesboltban az első két oldalt: ha döcög, ha a mondatok túl hosszúak vagy ha unalmas a nyelve, az este tizedszerre sem lesz jobb. Ha viszont már az első olvasáskor élvezed a hangzását, az jó jel.

A második, hogy a kép többet mond, mint a szöveg. A legjobb képeskönyvekben a rajz nem illusztrálja a mondatot, hanem hozzátesz: a szöveg szerint a macska alszik, a képen viszont az egér lopja el közben a sajtot. A gyerek ezt az első pillanattól figyeli, és ezért tud a tizedik olvasásnál is újat találni benne. Te pedig azért nem unod meg, mert minden este más apróságra mutat rá.

A harmadik, és ez a legfontosabb: a könyv nem beszél le a gyerekhez. Nem magyaráz, nem tanít erőszakosan, nem „üzen”. A didaktikus mese, amelyben a végén mindenki megtanulja, hogy osztozni jó, a gyereknek unalmas, a felnőttnek kínos. A jó gyerekkönyv komolyan veszi az olvasóját, akkor is, ha az kétéves. A humor is ilyen: a legjobb könyvek két szinten viccesek, a gyerek a banánhéjon csúszáson nevet, te pedig azon, ahogy a szerző megírta.

Mire figyelj a boltban vagy a könyvtárban?

A csillogó borító és a tévésorozat-figura ritkán jelent jó könyvet. Ezek a kiadványok a felismerhetőségre épülnek, nem a történetre, és általában két-három olvasás után kimerülnek. A gyerek lehet, hogy először ezt kéri, de hosszú távon nem ezt fogja tízszer elővenni. Nem kell tiltani, de nem is ezt kell ajándékba kérni a nagyitól.

Amire érdemes figyelni, az inkább a szerző és az illusztrátor neve. A magyar gyerekirodalomnak vannak olyan klasszikusai, Weöres Sándor versei, Lázár Ervin meséi, a Boribon- vagy a Kippkopp-könyvek, amelyeket generációk olvastak, és nem véletlenül: ezek bírják az időt. A kortárs magyar gyerekkönyvek között is sok a kiváló, és a könyvtárak, a gyerekkönyves boltok dolgozói pontosan tudják, melyek azok, amiket a szülők évek óta újra és újra kérnek. Kérdezz, ez a legjobb szűrő.

A könyvtár amúgy is a legjobb barátod ebben a műfajban. Kölcsönözz ki egyszerre öt-hat könyvet, és figyeld meg, melyiket kéri a gyerek harmadszor is. Azt érdemes megvenni. Ez a módszer olcsóbb is, pontosabb is, mint a polc előtt tanácstalanul lapozgatni.

  • Életkorra illesztve válassz, de ne a borítón lévő számot nézd, hanem a szöveg hosszát egy oldalon: ha a gyerek elfordul, mielőtt az oldal végére érsz, még korai.
  • Figyeld, van-e a könyvben olyan, amire a gyerek rámutathat, kereshet, megszámolhat, mert ez tartja fenn a figyelmét a hosszú szövegeknél is.
  • Olvasd el a végét is a boltban: meglepően sok gyerekkönyv indul jól, és esik össze az utolsó oldalakon.
  • Lapozd végig a képeket szöveg nélkül: ha a történet képből is követhető, az a gyereknek önálló lapozgatáshoz is jó lesz.

Jó tudni

Ha a gyerek hetekig ugyanazt a könyvet kéri, attól még nem „rekedt meg”, pedig sok szülő ettől tart. Az ismétlés a kisgyerek tanulásának alapja: a tizedik olvasásnál a történetet már ismeri, és a szavakat, a mondatszerkezeteket és a kép részleteit tanulja. Az a könyv, amit kívülről tud, az első „olvasási” élménye lesz, mert mutatja a szöveget, és mondja hozzá. Az ismétlés tehát a következő lépést készíti elő.

Mit nézzJó jelRossz jel
A szöveg hangosanVan ritmusa, jó kimondaniDöcög, hosszúak a mondatok
A képHozzátesz a szöveghezCsak illusztrálja
A hangnemKomolyan veszi a gyereketTanít, üzen, magyaráz
A borítóSzerző és illusztrátor neveTévésorozat-figura
A végeTartja a szintetÖsszeesik az utolsó oldalakon
Gyors szűrő a könyvesboltban és a könyvtárban

Hogyan olvass fel úgy, hogy te is élvezd?

A felolvasás minősége legalább annyira a felolvasón múlik, mint a könyvön. Ha fáradtan, ledarálva olvasod, a legjobb mese is unalmas lesz, és a gyerek ezt azonnal érzi. Lassíts. A gyerekkönyv rövid, van idő a szünetekre, a hangsúlyokra, egy-egy kérdésre a kép mellett. A szereplőknek adj hangot, ha kedved van, de nem kötelező színészkedni: a nyugodt, figyelmes olvasás önmagában is élvezetes.

Ne félj eltérni a szövegtől. Kérdezz („Szerinted mi lesz most?”), hagyd, hogy a gyerek befejezze az ismerős mondatot, keressétek meg együtt a képen az elbújt egeret. A hosszabb könyveknél egy este egy fejezet is elég, és a „holnap folytatjuk” sok gyereknek az első igazi irodalmi izgalom. Ha pedig egy könyvet te annyira utálsz, hogy már a borítójától rosszul vagy, add át a felolvasását a párodnak: egy könyv sem ér meg egy rosszkedvű estét.

Mit tegyél, ha a gyerek a rosszat szereti?

Ez a leggyakoribb kérdés, és nincs rá tökéletes válasz. A gyereknek joga van ahhoz, hogy azt a könyvet szeresse, amit szeret, akkor is, ha az egy gagyi rajzfilmes kiadvány, amitől te a falra mászol. Ha ezt elveszed tőle, az ízlését nem formálod vele, csak azt tanulja meg, hogy az ő választása nem számít.

A megoldás a kínálat, nem a tiltás. Legyen a kedvenc elérhető, de mellette, ugyanazon a polcon legyen ott az is, amit te szeretnél, hogy megszeressen. Esténként egy általa választott és egy általad választott könyv, ez a szabály sok családban bevált, és a gyerek közben észrevétlenül ismerkedik a jobb könyvekkel. Idővel a jó könyv általában győz, mert több réteg van benne, és a gyerek a tizedik olvasásnál már unja azt, amiben nincs mit felfedezni.

Segít az is, ha a „rossz” könyvet te teszed érdekessé: beleszövöd a saját hangjaidat, kérdezel, hozzáteszel. A felolvasás közös játék, és a felolvasó hangja, lassítása, egy-egy szünet a jó helyen sok gyenge könyvet felemel. Amit a gyerek szeret, abban a te hangod legalább annyira benne van, mint a könyv.

A gyerek az esti mesénél nem a történetre emlékszik majd, hanem arra, hogy valaki ott ült mellette, és olvasott.

Az esti felolvasás az egyik utolsó dolog, amit a gyerek nem fog megunni, amíg hagyod. Ha a polcon ott van az a néhány könyv, amit te is szívesen veszel elő, akkor az esti mese a nap egyik legjobb negyedórája lesz. És ha egyszer majd ő olvassa fel ugyanazt a saját gyerekének, az a könyv nyert.

Gyakori kérdések

Hány éves kortól érdemes mesét olvasni a gyereknek?

Már csecsemőkorban érdemes, akkor is, ha a történetet még nem érti: a hangod ritmusát, a közelséget és a lapozást élvezi. Eleinte lapozók és rövid, ritmusos szövegek valók, később jöhetnek a hosszabb képeskönyvek, óvodáskor végén pedig a fejezetes mesék.

Milyen hosszú legyen az esti mese?

Annyi, amennyit a gyerek figyelme bír, és amennyit te nyugodtan, lassítva végig tudsz olvasni. Kisebbeknél ez pár perc és egy-két rövid könyv, nagyobbaknál negyedóra vagy egy fejezet. Ha a gyerek elfordul, mielőtt az oldal végére érsz, a könyv még korai, vagy a nap volt túl hosszú.

Baj, ha a gyerek hetekig ugyanazt a könyvet kéri?

Nem, sőt: az ismétlés a kisgyerek tanulásának alapja. Amikor már ismeri a történetet, a szavakat, a mondatszerkezeteket és a kép részleteit tanulja, és az a könyv, amit kívülről tud, lesz az első olvasási élménye. Ha te unod, add át a felolvasást a párodnak, vagy tegyél mellé minden este egy általad választott könyvet is.

Hogyan válasszak gyerekkönyvet ajándékba?

Kérdezd meg a szülőket, mi a gyerek kedvence, vagy kérj tanácsot gyerekkönyves boltban vagy könyvtárban, ahol tudják, miket kérnek vissza a családok évek óta. Olvasd el az első két oldalt és a végét is a boltban, és inkább a szerzőt és az illusztrátort nézd, mint a rajzfilmes figurát a borítón.